.Többé már nem félek.’ Talán ezt a mondatot kéne kimondanunk újra és újra, hogy egyszer csak megvalósuljon. Talán magunkba kéne nézni teljes erővel azért, hogy el is higgyük, amit szívünk mélyén szeretnénk. Talán csak attól félünk, amit nem ismerünk. Talán mindenkitől függünk, aki egyszer szeretett minket és ki is mutatta felénk. Ugye mennyivel nevetségesebb talánokat… Tovább »

6. Szavakat dobálunk a semmibe bele, Még ha értenénk de nem értjük Nem értjük a semmit, nem értjük a mindent, a közömböst várjuk, mert tisztán látni felesleges. _ 10. Kiköpött szavak, Ferdén hordott kalapok, Bárgyú mosolyok, Színes sálak. ‘Emlékszel a tévedéseinkre?’ Minek, miért, most, kérdezném, de inkább csak fejet lehajtva megyek előre. Ha nem állok… Tovább »

5. Kidobott aprók, Szerteszét hordott melltartók, Levetett gondolatok, Felvett szokások. Írással teleszőtt falak, Koszos mondatok, Kilehelt betűk. Túl állandó a hétköznapiság, Túl hétköznapi a művészkedés. Mi is ez? Beveszed, kiveszed, lenyeled, kiköpöd, beordítod. Ki is ez? Valaki, valami, eltalál, feltalál, betalál, megtalál, letalál, ők. Elmondod? Kimondod, kiírod, leírod, beírod, kigondolod. Pont. Szünet.... Tovább »

.Felvettem az egészet egy kazettára. Az egyik oldala ‘F’, a másik ‘Y’. Pillanatok, amik sosem múlnak el igazán, és pillanatok, amik rögvest a megjelenésük után már el is felejtődnek. Pillanatok, amiket hozzád, hozzám, hozzájuk, vagy épp senkihez, és így mindenkihez egyszerre köthetőek. Pillanatok, amikről nem tudunk, és pillanatok, amikről mindenki tud. Pillanatok az FY bolygón’,… Tovább »

  .Tudod, én annyiszor megfogadtam, hogy most másképp lesz. Hogy most te fogsz lépni, és nem én. Hogy majd együtt nézzük a csillagos eget hajnalban a fűben fekve, vagy egy tetőn piknikezve Barcelonában vagy Párizsban a Louvre kertjében. Annyiszor megfogadtam, hogy most másképp lesz, hogy most majd nem mondok semmit, hogy nem mondunk semmit, csak… Tovább »

.Most elindulok egy olyan úton, ami lehet nem is annyira téves, mint amilyennek látszik. Ami lehet nem is annyira közönségesen egyszerű, mint aminek első tapintásra tűnik. Ami lehet, hogy nem is olyan magányos, de nem is önfeledt, de nem is hírhedt. Ami lehet, hogy így vagy úgy, de többet jelent majd mindennél, amit eddig tapasztaltam…. Tovább »

.Szakadt nadrág, cipő a kézben, fehér ujjatlan felső ami alól kilátszik a melltartó, telefon a nadrág zsebében ami két másodpercenként pityeg, hajnali négy óra és a helyszín a keleti pályaudvar egyik padja. Lassan fél órája itt szobrozom, még egy óra van hátra a vonatomig, még egy óráig hallgathatom a pittyegést, a körülöttem lévő csendet, a… Tovább »

.Annyi mindent gondolok, s közben meg semmit sem. Azt mondják, hogy akkor találsz mindenben hirtelen százszázalékos jeleket, utalásokat, amikor a legjobban el vagy veszve. Nos, akkor én nagyon szerencsétlenül állhatok a körforgalom közepén. LendvaiLilla posztjai, képei instagramon, eddig is imádtam, de most ezek a ruhatár szortírozás és hasonlók olyan, mintha azt mutatná, ‘ideje a változásra,… Tovább »

.Egy hónap Görögország. A tengerparton ültünk hajnalban, két szikla között helyeztem el még reggel a plédemet, rajta a laptop, telefon, táska, én, és szembe velem te. A kezemet fogtad, szemedből lágyság és szeretet érződött, hangunk őszinte volt és már-már suttogó. Félsz, ennyi az egész. Tengerparti lelkizés, tengerparti beszélgetés sötétben, hajnalban valaki olyannal, aki szeret, aki… Tovább »

.Néha amire a legjobban vágyunk, amiről azt hisszük hogy a legjobban szeretnénk, megvalósul s mi összeroppanunk. Van, amikor rosszra tesszük fel az életünket, és lehet hogy közbe a másik, amit hagyunk elmenni, az a jövőnk. Akaratosak vagyunk, önfejűek, s bármit megtennénk azért, hogy boldogok legyünk. Pedig ez nem így megy, mégis állandó jelleggel elfelejtjük, s… Tovább »