Talán tényleg így van. Talán, ha egy nőnemű eldönt és kinéz valamit, valakit, akkor azt addig nézi, amíg meg nem szerzi magának. Lehet, hogy aztán egy nap után el is felejti, de megszerzi, ebben biztosak lehetünk. Ha ő nem akarja, a hímnemű lény bármit tehet, ez bizony vesztes pálya lesz. Múlhatnak a napok, a hónapok,… Tovább »

.Mindent elrontottál. Suttogom most, alig hallhatóan, talán nem is lehet hallani, csak gondolom, de suttogom feléd ezt a mondatot. Nem is vagy itt, ideképzellek csupán. Arcod, kezed, tested, hétköznapi öltözetben azzal a nagy táskával. Ideképzellek. Így múlnak el hetek, hónapok, majd évek, hogy egyre jobban semmit sem tudok rólad, te sem rólam, egyikünk se tud… Tovább »

Vígszínházba jött a Nemzeti. Néző és színész nem létezett többet, mi voltunk, összességében volt mindenki minden és semmi sem.  A különállóság egybenyílt. Páholyokból, erkélyekből lógtak a szerepet mondó színészek, köszöntek nekünk jó estékkel, hozzánk is szóltak, ott voltak köztünk, hogy éreztessék azt, amiről éppen szó van.  Sosem a főbb hatalom kér fényt, ők mintha azok… Tovább »

  – Sok mindent másképp csináltam régebben – a kimondott mondat, a kimondott mondat, amit az ezer év után felbukkant L ejt ki a száján. Kezdek rosszul lenni, hirtelen szédülés kap el, csak intek a kezemmel, hogy „ne”, és már a tömegben is vagyok, már a lépcsőnél is vagyok, már kint is vagyok a Piaf… Tovább »

.Elmondhatatlanul nehéz leírni néha azokat a gondolatokat, amik megfogalmazódnak bennünk egy-egy könyv olvasása közben. S van, amikor nem is lehet, mint ahogy Kafka esetében. A nyolc oktávfüzetet olvasom éppen Kafkától, mögöttem Caro Emerald koncertje szól, s ez olyan párosítás, mint amikor a négyes-hatoson véletlenül megszólal Chopin. Tökéletes. A szavakat, a mondatokat újra és újra, többször… Tovább »

  Felszerettük volna avatni a szavainkat, pedig igazából tudtuk, hogy avatni egészen mást kell. Ilyeneket csináltunk, s aztán hangosan kacagtunk a kiömlött kávé és leöntött ruhadarabok között. A földön ültünk, vagy ráesve a kanapéra, esetleg a falnak támaszkodva, kacagtunk. Mindenhol tudtunk, mégis az otthon melege volt az, ami kihozta belőlünk a vad, burjánzó embert. A… Tovább »

‘Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És… Tovább »

.Egyre jobban kezd kitisztulni az egész. Kezdenek megváltozni a képek, a jelenetek, az emlékek mozzanatai, ha elém gördülnek néhanapján. Nem tudom, miért pont most; talán most lettem elég erős ahhoz, hogy elbírjam a tényleges, cenzúrátlan valóságot. Hogy már nem kell kiszínezni tudat alatt, hanem jöhet a színezés nélküli őszinteség. Sosem kérdezted meg, hogy segíthetsz-e. Hogy… Tovább »

.Előrehajolok, hogy ne vegyél észre, pedig legbelül saját magammal küzdök. Miattad. Miattatok. Mindenki mást sokkal hamarabb közelebb engedtek magatokhoz, mint engem. Mindenki mást sokkal közelebb engedem már magamhoz, mint titeket. Nem tudom melyikünk volt az egér, és melyikünk a macska, de annyi biztos, hogy sosem kaptuk el egymást. Az emlékek? A minden. A jelenetek a… Tovább »

.Volt idő, amikor mindent tőlem vártál el, most pedig durcásan hátat fordítasz, mint egy kisgyerek. A minden hirtelen semmi lett, mert nem úgy reagáltam egy ócskán nevetséges tettedre, ahogy te szeretted volna? Nem vagy egy kicsit önző, mondd? Volt idő, amikor kiöntötted a lelkedet, hogy magadért segítsek, hogy magunkért legyünk olyanok kik voltunk, most pedig… Tovább »