(forrás: weheartit)
Nem is tudom, hogy kéne elkezdeni a színdarabról szóló bemutatást, de talán mindig is a tényekkel kezdődik minden. 2014.június másodikán, a Pesti Színházban, Moliéretől a Képzelt beteg volt látható, Reviczky Gábor főszereplésével. Már Reviczkynek a neve említésére is elmosolyodik az ember, már a neve tiszteletet érdemel, már a nevéből tudjuk, hogy ő az a személy, aki tényleg színész, a maga legnemesebb értelmében, s hogy nem csalódhatunk a darabban, ha ő játszik benne. Mert hogy játszott, méghozzá főszerepet egy Moliére darabban.
Jean-Baptiste Poquelin, vagyis írói nevén Moliére, 1622.január tizenötödikén született Párizsban. Francia drámaírónak, rendezőnek és színésznek, a magyar komédia megteremtőjének van számon tartva.
Egy párizsi királyi kárpitos fiaként látta meg a napvilágot, édesanyja elhunyt. 18évesen, apja neki adta az udvari kárpitos (Tapissier du Roi) címet és ezzel együtt a hivatalt is, így ennek köszönhetően gyakori találkozásai voltak XIV. Lajos királlyal.
Iskolája:
– Jezsuita kollégium, College de Clermont. Tudományt, filozófiát, latint itt tanult meg.
– Moliére állítása szerint, Orléansban, 1642-ben jogi doktori címet szerzett, de ezt nem sokan tudják alátámasztani.
Munkássága és élete részlet:
– 1643 júniusa: Madeleine Béjart-ral, aki Moliére szerelme is volt és annak két testvérével megalapították első színháztársulatukat, a L’Illustre Théátre, vagyis a Híres színházat. Viszont sajnos, 1645-ben csődbe ment. Ekkor, Poquelin felvette a Moliére nevet, méghozzá egy kis dél-franciaországi faluról. A társulat csődbe ment, a tartozások viszont maradtak, és Moliére az adósok börtönébe került, de egy útépítő mester kölcsöne kimentette onnan. Innentől kezdve egészen tizenhárom éven keresztül, Madeleine-nel együtt vándorszínészek lettek.
– Lyon városában Moliére rengeteget játszott. A társulathoz csatlakozott Madame Dupare vagyis La Marquise. Jean Racine sikerrel ostromolta La Marquise-t szerelmével. Racine a “Théagene et Chariclée” című darabját felajánlotta Moliére társulatának, de Moliére bár biztatta őt, de műsorra nem tűzte ki a darabot. Racine erre elvitte művét a Hotel de Bourgogne társulathoz, s amikor ezt Moliére megtudta, minden kapcsolatot megszakított Racine-nal.
– 1658: Párizsba ment, a Louvreban, ami ebben az időben még színházként működőtt, sikerrel játszotta Corneille tragédiáját, A szerelmes doktor című komédiát.
– 1659. november tizennyolcadikán: Petit-Bourbonbonban mutatták be Moliére első átütő sikerét – Les Précieuses ridicules vagyis a Kényeskedők című darabját.
– 1661: patrónusa kedvéért megírta és műsorra rakta a Féltékeny herceg című darabot. A király testvére játszotta Philippet. A király testvérét annyira magával ragadta a színház, hogy hamarosan minden állami hivatalt fel is adott. Ebben az évben még két darab lett sikeres Moliéretől: a ‘Férjek iskolája”, a “Kotnyelesek”. Utóbbit a király tiszteletére rendezett ünnepségen mutattak be.
– 1662: a társulat átköltözött a Théatre du Palais-Royal épületébe. S úgy szint ebben az évben feleségül vette Armande-ot, akit Madeleine húgának vélt, de igazából Madeleine titkos kapcsolatából született lánya volt. A házasság is, és a “Nők iskolája” című műve is nagy port kavart Párizsban. A kritikák miatt ő meg megírta a Nők iskolája kritikáját és a Versailles-i rögtönzést.
– 1664: Versailles-ben bemutatták a Tartuffe-öt. Óriási felháborodás lett utána.
– 1666: Mizantróp bemutatása. S bár állítólag ez a legkifinomultabb darabja, a közönség mégsem értékelte eléggé.
– 1667: átdolgozva és több próbálkozás után ismét színre vitte a Tartuffe-öt. De amint a király elhagyta a várost, a főpapság betiltatta, így csak pár évvel, a királyi hatalom újbóli megszilárdulása után tűzhették ismét műsorra.
Halála:
– Az utolsó pillanata talán a legismertebb, amikor is a “Képzelt beteg” előadása közben a színpadon összeesett, néhány órával később a saját házában pedig elhunyt. Az utolsó kenetet mindkét pap visszautasította a hívását, a harmadik pedig túl későn ért oda. 1673.február tizenhetedike.
Temetés:
Abban a korban a színészeket nem temethették el megszentelt földbe, így özvegye, Armande intézkedése és XIV. Lajos külön engedélyével, éjszaka búcsúztatták el Moliére-t.
– 1729-ben Panthéonba,
– 1817-ben Pére-Lachaise temetőbe helyezték át örök nyugalomra.
Ennek az embernek láthattuk másodikán az egyik darabját, méghozzá a “Képzelt Beteg”-et. A Pesti Színházban már 2000. október nyolcadika óta megy a darab, ekkor volt ugyanis a bemutatója.
Argan jómódú, párizsi polgár, életét kitölti betegségébe vetett hite. Ez a mánia önzővé és zsarnokká teszi. Csak az orvostudományban hisz; gyógyszerekben, állandó kezelésekben és fiatal feleségében. Azokat, akik mindezekben kételkedni mernek, ellenségnek tekinti. Lányának Angelikának is orvos férjet szán. Ám az ő szíve titokban már másé…
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket.
Röviden ezt olvashatjuk a vigszinhaz.hu oldalán, s lássuk be, ennél több nem is kell az összefoglalóhoz. Argan maga a Képzelt Beteg, akit mint már említettem is, Reviczky Gábor alakít. Az első percektől az utolsóig hitelesen átadja a szerepét. Béline, a második feleséget Hegyi Barbara játssza. Argan idősebbik leányát, Réti Adrienn, míg a kisebbiket Bata Éva. Toinette, a szolgálót, Igó Éva, aki szintén az egyik kedvenc szereplővé változik a néző szemében, a szavai kimondása olyan, mintha nem betanult lenne, hanem tényleg úgy és akkor jutna eszébe, s egyszerűen ő ilyen, mindent kimond, ami a szívén az a száján típus. Béralde, Argan öccse, Borbiczki Ferenc. Thomas Le Foch, akihez hozzáakarja Argan adni legidősebb lányát, Méhes László, akinek az apja orvos és Harkányi Endre játssza. Az idősebbik lány udvarlója viszont, titkos szerelme, Cléante, akit Oberfrank Pál jelenít meg.
S igaz, hogy néhol túl halkan lehetett hallani a színészeket, de ez nem számított, mert így volt tökéletes, ahogy volt. Nevettél és elgondolkodtál egyszerre: a valóságból kiragadott, hogy a saját színház-valóságába kalauzolja az embert. Moliére is volt, és mégsem volt Moliére, s pont ezért volt mégis hű hozzá.
A darab az önzőségről szól, hogy amit a fejünkben látunk, amit a fejünkbe vettünk, az tényleg igaz legyen. Hogy ami megszokásként előttünk van, az ne változzon meg, s ezért foggal-körömmel harcolunk. Hogy a saját biztonságunk előrébb valóbb mindennél… a darab végén kiderül, hogy tényleg így van-e? Az önzőség menthetetlen? A másik szálon egy kicsit arra is rávilágít a darab, hogy mennyire el lehet veszíteni a fejünket, ha szeretünk valakit; hogy konkrétan még azt sem látjuk, ami nyilvánvaló, mert nem akarjuk látni. Mindenki boldog akar lenni – ki így, ki pedig úgy, a végeredmény meg egy kicsit őrültté tesz mindenkit, hogy egy családdá formálják az embert. Hiszen ha tényleg szeretünk valakit, akkor egy kicsit olyanná kell válni, amilyen ő is – ha nem menthetjük meg őt, akkor legalább a saját világába lépjünk be mi magunk is. S hogy miért? Mert jobb szeretve lenni, mint külön utakon járkálni.
A rendező, Rusznyák Gábor. A dramaturg, Rácz Erzsébet.
(saját kép.
instagram. )
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: