Levelek és interjúk és gastro képek mellett elfelejtettem egy fontos dologról: hogy igazából mit szeretnék. Művészetről írni. A kultúrát megszerettetni és megismertetni a régi és jelenlegi kortársakat a fiatalokkal. Reggeli és éjszakai életet kicsit közelebbre hozni: pont úgy, ahogy mindenki tapasztalja, aki benne van. És benne van, mert mindenki, aki itt mozog a Földön, az él. Azt is, hogy a csodák igenis léteznek. Azt is, hogy ne utáld magad, ne utálj senkit, és ha magadat ismered, akkor mindenkit ismersz. Önbizalom és kávé és művészet.
Egy új rovat indul, azt hiszem, a fő rovat. A címe: Művészlépcső.
Régi és mostani írókról, színészekről, írónőkről, színésznőkről, festőkről, rendezőkről, forgatókönyvírókról, slammerekről, költőkről, költőnőkről, dizájnerekről, operatatőrökről. Életművészekről. Akiktől olvassunk, és a soroknak hála, jobban ismerjük őket, mint az a személyt, akivel mindennap beszélünk telefonon. A művészet köztünk van, nem elérhetetlen.
Művészlépcső I rész. Remélem szeretni fogjátok!
Kettővel szerettem volna kezdeni. De most legyen csak egy, és mégis több szálon futó. Pilinszky, József Attila és Radnóti Miklós számomra az örök hármas. S ebből kire emlékezem meg most? Akinek születésnapja van ezen a szép, felhős, esőmentes május ötödikei napon.
1. Radnóti Miklós
(saját kép)
1909.05.05 született Budapesten, a mai Újlipótvárosban, asszimilált zsidó családban. Eredeti neve, Glatter Miklós volt. Középiskolás tanár és költő. Ő megszületett, anyukája és még név nélkül lévő ikertestvére viszont elveszítette az életét. Az apjával maradt, aki újból megházasodott, 1911-ben, a családi tanácsokat megfogadva. Így lett anya, apa, féltestvér Radnótinak, egy békés, igazi családi háttért kapott.
Erdélyi Ágnes a húg, 1914-ben született. Ágnes szintén író volt és költő, bár középiskolai tanulmányait nem tudta befejezni, de tisztviselő lett végül egy könyvkiadónál. Írásai először a “Brassói Lapok” hasábjain meg a budapesti “Gondolatban” jelent meg. Írt egy kisregényt is. Nagyváradon és Kolozsváron a baloldali értelmiségiekhez tartozott, és Leon Alexhez, a festőművészhez szoros baráti kapcsolat fűzte. Leon Alex családi neve, Löwinger Sándor, és 1907.május 30-án született Petrozsényben. 1936-ban Párizsba utazott, ahol Marc Chagall és Tihanyi Lajos tanítványa lett. 1944-ben, feltehetőleg egy Osztrogban halt meg, egy kórházban.
(Leon Alex: Sorstalanság)
Ágnes rengeteg politikai szemináriumon részt vett, a munkásmozgalomba is bekapcsolódott, de 1944-ben deportálták és az anyukájával együtt meghalt Auschwitzben.
“Bukaresti strófák
Megérkeztek a hollók Bukarestbe,
(ünneplő, vén hivatalnoksereg)
az erdő zengő kristállyal belepve,
jég zizzen ott s az ágon hó remeg.
Hegyek alatt a hóba fúlt kisváros
űzött el engem s konok közönye,
az egyformaság és a pletykagyáros,
röghöz tapadt pénzgyűjtők özöne.
E roppant ifjú város betakar,
emlőjén lóg ezernyi furcsa szerzet,
(erdei holló s szélhordta magyar)
kiket az éhség és az élet kerget.
Üvöltöző utcai árusok,
Kelet s Nyugatból ízes keverék,
fényes körút s gyanús sikátorok,
csodás blokkházak s alattuk szemét, –
a Város vagy nekem! Habzsolsz mohón,
és dúsan terített asztalodról
hulló morzsán bár, éhen mégse hal,
– erdei holló s szélhordta magyar.”
Radnóti iskolai tanulmányai:
1915-1919: Budapesten, a Szemere utcai általános iskola.
1919-1923: Budapest, 5.kerületi Magyar Királyi Állami Bolyai Reáliskola.
1923-1927: ma a hetedik kerületben található, Székesfővárosi Községi Négyévfolyamú Fiú Felső Kereskedelmi Iskola.
1927.június 11-én: kereskedelmi érettségit tett.
1927-28-ban: egy tanév, a gyámja miatt, a csehországi Liberec textilipari főiskolán. De inkább csak rajzolt és verseket írt.
1932 őszén: tanári alapvizsgát tett.
1934 májusában: sikeres doktori szigorlatot tett.
Család:
1921.július 21-én agyvérzésben elhunyt az édesapja. A kis Radnóti Miklós csak ekkor tudott meg mindent: Ági csak féltestvér, aki pedig felnevelte és szerette őt és anyának tekintett asszony igazából nem is a vérszerinti édesanyja. Anyai nagybátyjához, Grosz Dezsőhöz került, aki vagyonos textilkereskedő volt.
Három év múlva, 1924: Radnóti megtudta, hogy ikertestvére, vagyis öccse is elhunyt, amikor ő született. Hogy mekkora traumának élte ezt meg, amit képtelen volt felfogni, rengeteg verséből megtudhatjuk. Az “Ikrek hava” című prózai írásában is.
1926-ban: ismerkedett meg Gyarmati Fannival, Hilbert Károly lakásán, aki Hilbert feleségéhez járt matekra. Együtt csatlakoztak a “Magyar Ifjúsági Balassi Bálint Irodalmi körhöz”.
„Iker gyerek vagyok, öcsém és édesanyám meghaltak születésemkor. Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában alig emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban…“
1923-ban: anyai nagynénjeihez került, a budapesti, ötödik kerületi, mai nevén Szent István körútra.
1935-ben házasodott meg Gyarmati Fannival, és addig a Szent István körúti lakásban élt.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, 1912.szeptember nyolcadikán született Budapesten. 14éves korában ismerte meg Radnótit, akivel az elejétől kezdve egészen mostanáig, a haláláig, a Pozsonyi út 1. számú ház lakásában lakott. Radnóti halála után Fanni visszavonultan élt, ezt láthattuk is, semmilyen megemlékezésen nem vett részt, még azon se, ami az ablaka előtt zajlott. Elvonultan, szépen, csendben élt és gondozta elhunyt férje hagyatékát. De mellette persze Fanni, a Színház-, és Filmművészet Fősikola tanára lett: versmondást, francia-, és orosz nyelvet tanított. Sosem ment férjhez többet. Idén, 2014. február 15-én hunyt el, százegy évesen.
(Fanni és Miklós levelei.
forrás: radnóti)
Reichenbergi tanulmánya közben, levelezésben állt Fannival, azonban szerelmes lett egy német lányba, Klementine Tschiedelbe is, akit költeményeiben Tininek nevezett, s aki a “Pillangó” múzsája is. Klementine, 1910.december huszonnyolcadikán született a cseh Bulovcén. A lány sokáig emlékezett magyar udvarlójára, 1937 októberében Budapestre jött és találkozott Radnótival, aki akkor már nős volt. Ezen látogatást követően írta meg “Emlék” című költeményét.
“Ó, én!
szoknyás gyerek még,
fölemelt karral álltam
az ég alatt és
teli volt a rét
csillaggal és katicabogárral!
Akkor fordította el rólam
egy isten a szemét!”
‘„Jól ismertem Glatter Miklóst (Dr. Radnótit). 1927/28-ban barátok voltunk. Sajnos csak nagyon keveset mondhatok róla. Megpróbálok negyvenkét év távlatából visszaemlékezni. Én akkor tizennyolc éves voltam. Azzal szeretném kezdeni, amit nekem Miklós mesélt. Szülei már nem éltek. Nagybátyja nevelte, ő örökölte volna annak vattagyárát, ezért küldte Miklóst textiliskolába. Mindig szomorú volt, és helyzetét szidta. Miklós nem akart gyáros lenni. Mindig jól öltözködött, és annak ellenére, hogy tanult, nem szenvedett pénzhiányban. Ez fel is tűnt nekem. Tehát nem volt egy szegény fiatalember. Ősszel, az iskolaév megkezdése után ismerkedtünk meg. Barátnőmmel öt és hat óra között sétálni mentünk. Abban az időben ez volt a szokás Liberecben. Szél kerekedett és levitte fejemről kalapomat. Miklósnak sikerült elkapnia. Ezután bemutatkozott, és megkérdezte, hogy elkísérhetne-e egy darabon. Útközben megtudtam, hogy ő itt idegen, és erős a honvágya. Így lettünk azután barátok egész évben. Miklós elmondta, hogy egy kis szomorú barátnőt hagyott otthon, aki tánciskolába járt. Sokat jártunk moziba és sétálni. Az iskolaév hamar véget ért, és Miklós visszautazott Budapestre.” Tini ebben a levelében azt is leírta, hogy irodalomról és költészetről nem beszélgettek. „Megtaláltam a régi, cseh útlevelemet. Utánanéztem, és nem 1936-ban voltam Budapesten, hanem 1937 őszén. Ekkor találkoztam utoljára Miklóssal. Akkor beszéltem először és utoljára feleségével. Akkor Miklóst a szívem mélyére temettem, mivel házas volt. Miklós halálának híre mélyen megrendített.” Tini azután hazaérkezéséről is írt nekem: „Amikor Budapestről hazatértem, kaptam egy levelet ezzel a képpel (orosz inges kép) és egy rövid írott emlékezéssel, a Pillangóval. Egészen elcsodálkoztam, amikor a címét megláttam. Miklós egyből mondta nekem Budapesten, hogy a német fordítás egy kicsit másképpen hangzik.’
(a forrás innen van, érdemes elolvasni. )
(fenti: Radnóti és Fanni,
alul: Fanni)
“Szerelmes vers november végén
A pattanó szöcskék még ittmaradtak,
de szemén már elmélyül a kék,
sárga uraknak gazdag udvarán,
zsákos gabonák tömött csudái
előtt bókoltunk őszi fejünkkel;
azelőtt, ha messze jártam tőle,
földről pipacsok véres pöttyeit s
égről csillagokat akartam
a hajára hozni néki és
éhomra hordtam a csókjait;
most fa kéne télre, tavaly az idő
feketére verte szomszédék szőke
lányait s idén is játszik, mert bubás
fölleg ül most a fák fölött és holnap
dérrel veszekszik már a harmat.”
/1931/
Mindent kiálltak. Tényleg mindent, hiszen lássuk be, Radnóti sem volt azaz egyszerű ember, akit olyan könnyen el lehetett viselni. S mennyi akadályt és eseményt és lemondást gördített eléjük az ég, természetesen a jókkal fűszerezve. Megcsinálták. Nálam itt kezdődik az, amit szerelemnek, amit kötődésnek, amit összefogásnak hívunk. S amit életnek nevezünk. Itt. Náluk. Radnóti Miklósnál és Gyarmati Fanninál.
Nyugodjanak békében. <3
(saját fotó)
folytköv.
Kommentek