Egy Y generációs, aki lélekben X? Maybe. Yes. No.

.Kedves Felhő,

Tudod, farkasszemet nézek önmagammal, hogy ne féljek. Tudod, meg kell ölelnem magamat jó szorosan, hogy biztonságban érezzem magamat. Tudod, talán azért lettem író, mert mindent megteszek érte – mert, ha jön a sötét gödör, mindent és mindenkit elrejtek magam körül, s csak az írásra koncentrálok erősen. Mint a jó politikus: ha az övének tart valamit, csak az számít, bármi áron csak az számít. Tudod, én akkor találkoztam azzal az érzéssel, hogy csak és kizárólag én vagyok a kulcsa annak, hogy magamra minden esetben számíthatok, amikor kettő és fél lettem. Aztán hat. Aztán tizenkettő. Aztán tizennégy. Aztán így tovább. A Z generáció lehet, hogy médiával és elektronikus kütyükkel született már a fenekében, megjegyzem az Y generációnak sem ismeretlen mindez, de semmit sem tud a lényeges dolgokról, amik igazán előreviszik az embert. A Z generáció már az első akadálynál, ami egy másik emberrel lévő kapcsolathoz köthető, meg áll döbbenve, hogy ezt most tényleg neki kell-e csinálnia, és miért ilyen rossz neki amikor más boldog, és kit érdekelnek amúgy is a többiek, és mi az a szerelem? Boldogság? Csalódás? Szabad őszinte véleménynyilvánítás? Minden emberi kapcsolatban csak a csalódást látják. Ha nem tud dönteni, nem ő a hülye, hanem a többiek. Ha nem viszonozza azaz ember a közeledését, akit kinézett magának, szenved pár sort, aztán ‘ő a hülye, nem én’, s otthagyja, eldobja, mintha semmit sem érzett volna. Mintha semmit sem szeretett volna érezni az illetővel kapcsolatban. A Z generáció az a generáció, akiknél önmaguk sosem hibáznak, csak mindig mások, és ezzel nem is foglalkoznak. A Z generáció elektronikus: úgy érezz, mint egy robot, mint akit bekapcsoltak, aztán egy gombnyomás, és minden érzelem eltűnik. Lassan az értelem is. A Z generáció nem kitartó, és nem is bátor, csupán tökéletes színészek ahhoz, hogy ezeket képesek legyenek eljátszani a kirakatban. A bátorság nem egyenlő a törekvéssel. A fájdalom nem egyenlő az őszinteséggel. A mérték nem egyenlő az életképtelenséggel. A kapcsolat nem egyenlő a kérdőjelekkel. Önmagunk nem egyenlő azzal, hogy tökéletesek vagyunk. Mert senki sem az. Akik hajlamosak függni, akik nem csak képletesen de a csillagokat is lebeszélik az égről, akiket a legjobban képes a média és a reklámok befolyásolni, akiknek az számít milyen márka és mennyibe került, szexuális forradalmak, döntések amikben övéké az utolsó szó. Lehetne még folytatni a Z-t.

…s tudod, minden generáció Z generációsként kezdi. Az önzőségből, az ÉN-ből születnek meg a későbbi generációk. Először önzőek, aztán jön a hosszú folyamat, a középső rész, amikor hirtelen kifordulnak magukból, élni kezdenek, önzetlenek és érzelgősek és értelemmel teliek és csalódnak és hisznek és szomorúak és boldogok, aztán pedig öregkorukban ismét visszamennek az első lépésekhez azzal a rengeteg emlékkel a fejükben és ismét önzően kezdik el a világot látni. Minden generáció ugyanolyan, csupán a sorrend tűnik némelyiknél másmilyennek, csupán – hogy Z hasonlattal éljek -, csupán az adatlapjuk nehezebb, könnyebb, erősebb vagy gyengébb.

Az Y generáció az pörög, hogy előbb-utóbb minden második év után elutazzon egy hétig önmagából feltöltődni. az Y nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. Pontosan emiatt a tulajdonságuk miatt vannak fokozottan kitéve a mobbingnak a munkahelyi pszichoterrornak. Egy érdek vezérelt világban élnek, ahol ha nem igyekeznek, elvesztik értéküket, és partvonalra kerülnek. Az Y generáció a fogyasztói társadalom alakítója és húzórétege, akik tökéletesen eligazodva a legújabb trendek között, a legpergőbb ritmusban élik az életüket.

A Z generáció: hasonlóan az Y-hez, frusztráltak, amikor munkakeresésről van szó, s ezért nem is nagyon sürgetik. A régebbi generációknak még könnyebb és egyszerűbb volt munkát keresni, munkakezdőként egyaránt, így értetlenül állnak a mostaniak előtt, viszont ők a felnőtt létben jönnek rá, hogy nekik a felnőttség az ördög.

Nem tudom, mit szeretnék ezzel, Felhőm. Talán csak magyarázatokat és okokat gyűjtök a viselkedésemre, hogy miért vagyok elcseszetten karrierista, amit imádok, de már-már nagyon minden fölé emelem. Szó szerint minden fölé. A legnagyobb büszkeséggel és lelkesedéssel és számon megjelenő szívből jövő mosollyal, a karrierről vagyok képes beszélni, meg arról, hogy 99%ban eddig csak igeneket és igeneket kaptam e téren. A karrier nem egyenlő a negatív jelentéssel, amit mostanában rászabtak. A karrierista nem az, amit szánni kell, mert nincs mása – igazából neki van mindene, ami az életet jelenti éjjel és nappal és közben is. Egyszerre érdekli minden, így majdnem egyszerre, rendkívül nagy programhatározóként, ott van mindenhol. Talán lélekben X generációs vagyok a Y-ben. És sosem fogom megérteni azokat, akik nem hajlandóak önmaguk lenni, pedig képesek lennének rá, mert az Önmagad Légy! kapujában állnak, s már csak kopogniuk kéne, hogy beengedjék őket. De majd rájönnek. Majd megteszik. Néha ugrani kell, néha viharban esernyő nélkül menetelni, hogy elérj a célhoz. Tudod, kiadod magadból azt a sok mindent, hogy legalább azzal ne kelljen törődnöd, hogy mit tartogattál magadban. Szólásszabadság van, amúgy is, mindig ezt mondogatják, hát akkor tessék a gyakorlatban is elkönyvelni!

Tudod, a napokban, alig egy hete, talán még egy hete sincs, valami újba kezdtem. Imádom. S addig nem hagyom el, addig nem hagy el, amíg be nem fejezem. Tudod, mert én tényleg ez az összevisszaság, megfontoltság, karrierista, álmokban hívő, kabbalista, kimérten őszinte, értelem és érzelem kérdést a döntésekben tanuló, őrült, pillanat és hangulatember vagyok, néha csendes, néha zajos, néha tombol, néha üvölt, néha mosolyog és ölel, néha ellök, erősen kitart, minden embert szerető kivétel nélkül, nem utáló, de mértéket adó, ez itt mind az akit kiteszek a kirakatba. Azt kapsz, ami a betűkbe van írva. Nem megyek már olyan után, aki nem tesz semmit. Öntudatban leledző egyén.

Tudod, régen együtt raktunk valamit ki a kirakatba, most pedig külön-külön. Az emberek mindig ahhoz igazodnak, akikhez több érdek köti. Én mindig is az érdek ellen harcoltam. És fogok is.

Ölel,
XY Példátlanlény.