Unom az elmaradt pillanatokat. Unom a késleltetett időt. Unom, hogy ingáznom kell értelem és érzelem között, hogy most melyik is legyen a legjobb megoldás. Unom, hogy elnézünk. Unom, hogy nem tudok mesélni az életemből. Unom, hogy nem tudsz mesélni az életedből. Unom, hogy olybá’ tűnik, mintha körbe-körbe sétálnánk egy végtelennek tűnő sivatagban. Unom a ki nem mondott, elhallgatott szavakat, közben pedig ott van minden leírt mondatban. Unom a megkeresést. Unom a tanácstalanságot. Unom a hiányt. Unom a hiánytalanságot. Unom az előrelépést. Unom a visszalépést. Unom az igyekezést. Unom az újat. Unom a kérdezéseket. Unom a válaszokat. Unom a kérdés nélküli napokat. Unom, hogy igazából kérdésekből raksz össze egy szempillantás alatt. Unom, ha válasz nélkül vagyunk, s unom, hogy már nem jutsz eszembe a koncerten. Vagy már nem emlékszem rá. Tudtad, hogy azon a koncerten még egyszer sem voltam józan? Egyszer sem. S így kibírom. S így élvezem. S így az életem. Összeraknak, mert csak ők képesek rá. Unom, ha haragszol. Unom, hogy képtelenek vagyunk a jelenbe tenni a kapcsolatunkat, s visszarándulunk, ha rájövünk, ez már nem azok az idők, amik voltak. Unom, hogy a minden vagy. Unom, hogy örökre. Unom, hogy kiismerhetetlen titok lettél. Unom, hogy biztonságot nyújtasz, bármikor is jössz. Unom, hogy én nem jelentek biztonságot. Unom, hogy bárki lehetnék, mégsem akarok bárki lenni. Unom a játékokat, a megjátszott nevetéseket. Unom, hogy nekünk semmi sem jön össze, hogy semmi sem jött össze. Unom, hogy az ilyen dolgok nem változnak. Unom a fröccsöt . Unom a cigarettát. Unom az esti sétálásokat. Unom a programokat. Unom az előadásokat. Unom az írást. Unom magamat is. S unom, hogy kicsit sem unva, ezek tartanak életben. Unom, ha megjelensz, és unom, ha nem jelensz meg. Unom, hogy a végtelenségig megéltük a régit, s most ezért tűnik olyan lehetetlennek, hogy valami új kezdődjön el. Unom a gondolkodást. Unom a tetteket. Unom, hogy túl sok minden változott meg ahhoz, hogy igazából semmi nem változott meg. Unom, hogy rosszul vagyok a saját döntésemtől. Unom az értelem és az érzelem civakodását a fejemben. Unom, hogy nem mondhatom el senkinek. Unom, hogy ezt nem mondhatom el senkinek sem. Unom, hogy neked sem. Unom, hogy most talált meg ez a dal, s unom, hogy mennyire képes volt kiszedni belőlem egy kis részt, hogy ezt így elém tárolja ezzel a levéllel. Unom a leveleket. Unom, hogy sosem fogom feladni. Unom, hogy megmutatnám. Unom, hogy nem mutatnám meg. Unom, hogy tartok tőled, mert meg szeretnék felelni. Unom, hogy mindig is képtelen voltam megfelelni – szörnyű ember voltam. Unom, hogy képben vagyok, de még mindig magamat helyezem előrébb a hibák soraiban, ha veled hasonlítom össze magamat. Unom, hogy létezel, de nem úgy létezel. Unom a nappalokat, az éjszakákat, a kibogozhatatlan napokat. Unom, hogy kicsit sem foglak megunni. Unom, ha olyan szavak jutnak eszembe, amik arról próbálnak meggyőzni, hogy vége van. S unom, ha a legközelebbi pillanatban meg már az megy a fejemben, hogy ennek sosem lesz vége. S unom, ha ezek után, mintha megéreznéd, írsz nekem. Unom a jeleket. Unom a jeltelenséget. Unom, hogy nem tudok sírni. Unom, hogy üvölteni annál inkább tudok, bárhol és bármikor, hisztérikusan háborút indítva magamban. Unom, hogy nem rajtam múlik. Unom, hogy nem rajtad múlik. Unom a sorsot. Unom, hogy okok vannak, de még sincsenek igazi tettek. Unom, ha visszatérünk, akkor miért nem lehet tökéletesen boldogan visszatérni? Unom, hogy nem értem, és nem akarom, hogy ez ameddig élünk, így maradjon, mesélni szeretnék. Unom a bátorságunkat. Unom a féktelen kacagást. Unom, hogy ennek ellenére, a nem a sorsdöntő döntés. Unom, ha mégis rosszra hallgattam, ha az értelem rossz választás volt. Unom a múltat, a jelent, a jövőt. Unom a keresést. Unom, ha esik. Unom, ha sáros leszek. Unom, hogy csak a tévében imádom a korcsolyázást. Unom, hogy ez csak így marad nekünk, nyomtalanul és blogba mentve. Unom a kapcsolatokat. Unom, hogy besötétedett. Unom az írást. Unom, hogy még folytatnám a levelet. Unom, hogy téged nem.
Unom az ölelést.
Ölelés.
XY példátlanlény, aki unja a példákat.
