(forrás: JAKPASS offline1 – fb esemény kép)
‘Akik pedig otthonról érkeztek,
most belefeledkeztek a gömbök magányába,
és örültek nagyon, hogy bizonyosságot nyertek…’
(Fenyvesi Orsolya: A cirkusz eljövetele, részlet)
.Szöveg,kép,hang,videó.
Fenyvesi Orsolya, Szabó Imola Julianna, Damien Bonneau, Sirokai Mátyás.
Ismételten a RoHAM Bár a helyszíne a programnak, ami a József Attila kör szervezésében jött létre. Személy szerint több, mint egy egyszerű sorozat: ez valami más, újból feljövő irodalom a néha sötét és kemény valóságban. Fénycsóva. Egymás után lerakott szavak, amik erős mondatokká alakulnak át, amikre nem elég figyelni, nem elég hallgatni, hanem beléjük kell veszni. Túl nehéz felfogni, emészteni szükséges, átgondolni a hallottakat, s lehet, hogy órák vagy napok kérdése, de majd összeáll a kép. Mert ez ilyen, mert hatalma van felettünk és nem fordítva. A Kopernik Beats ( Damien Bonneau és Sirokai Mátyás) adta az estének a keretét: felemeltek minket a zene által a szövegek mögé. Ott és akkor nem érdekelt senkit, hogy kint éppen mínusz öt fok van és december és hanuka és mindjárt karácsony és amúgy is be kell fizetni a számlákat, sietni kell haza vacsorát főzni, döntések súlya van a fejünk felett egy hatalmas kérdőjellel, nem érdekelt minket ott és akkor semmi más, csak az, amilyen világot kaptunk Tőlük. Körénk emelték a függönyös falakat, hogy biztonságban érezzük magunkat. Talán a legösszetettebb emberek ültek azon a színpadon. Elkuncogtad magad, amikor észrevetted az apróságokat. Mintha kört álltunk volna a teremben, egymás kezét fogva: ilyennek tűnt a hangulat, ilyennek tűnt ott minden. Ezért kedvelem az ilyen felolvasóesteket: mert nem számít ki és mi vagy, nem idegenként vagy jelen hanem egy társaság részeseként, mintha minden ember egy lenne. Együtt hallgatod a kiejtett mondatokat, a létrejött zenét, együtt látod a színpadon ülők mozdulatait, összemosolygását, barátságát, megszületett kapcsolatát, és azt, hogy mit jelent nekik ez az egész. Hogy mit jelentenek nekik azok a sorok, amiket kimondanak a szájukkal. Megalkottak egy világot, és mosolyogva engednek be téged oda, ahol nem csupán vendég vagy, hanem már-már barát. S te bemész az ajtón, leülsz közéjük, elkezdődik minden, benned pedig minden kikapcsol. Nincsenek össze-vissza gondolatok, múlt és jelen és jövő képek, nincsenek határok, csupán mi vagyunk saját magunk ott: nem gondolkodsz magadon, nem gondolkodsz a kérdőjeleken, mintha minden üressé vált volna, mintha a világ megszűnt volna, hogy egy különleges, külön bejárású világ jöjjön a helyére abban a pár percben, órában, amíg tart. Hihetetlen és felfoghatatlan, s pont ezért kerül közel a szívünkhöz, hogy többé nem felejtjük el. Mint egy károsszenvedély: ha már megismerted, ha már megmutatták, ha már egyszer beléptél, többé nem szabadulsz, még és még és még többet szeretnél kapni belőle.
‘Az erdőn semmi sem önmagának növekszik. Van, ami a napnak nő, van, ami a szélben, van, ami az eső mormolására, és van, ami dalol, hogy a férgeké lehessen. Az a legboldogabb, aki nyugalmat talál a növényi létben, mert egyetlen verejtékcseppje enyhülést hozhat a nyüzsgő talaj szomjazóinak. Ám akinek vére nem tud a nedvekhez lassulni, hallgasson annak szavára, és ne részegedjen meg az első utazás örömétől.’
(Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve, részlet)
A szövegek a képekkel együtt egy már-már tökéletes harmóniát tárt elénk. Nem volt túl kevés, nem volt túl sok, meglett találva az a bizonyos egyensúly, amit a valóéletben annyira keresünk. Belemerülsz, hogy a végén képtelen legyél felállni, mert ez nem olyan felolvasóest volt, ami után rögvest átváltasz a való életbe és folytatod tovább az életedet. Maradni az elmenésben, és az elmenésben lévő biztonság. Sirokai Mátyás pedig Sirokai Mátyás: pont ilyennek képzeltem a leírt szövegei és kimondott szavai után. Mint ahogy Fenyvesi Orsolyát is jó volt ott látni és hallgatni. Damien Bonneaura is kíváncsi voltam már így teljes valójában. Összességében volt tökéletes: személyiségek. nagy Sz-szel. Köszönjük az élményt!
Még,még,még.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: