Sziget-napló // 2.nap // 2013.augusztus 8.

2.nap

Második nap, csütörtök, a magyar színpad szemszögéből a legjobb szigetes felhozatal. Ismételten a hét legmelegebb napja volt, látszott is, hogy kevesebben utaznak a héven, az utcákon alig vannak, a szigeten mindenki hűsítőt keress ilyen-olyan formában. Négykor a nagyszínpadon, Regina Spektor kezdett, az amerikai lány, ki kelet-európai felmenőkkel is rendelkezik. Lassú, néhol mélabús és a pörgős, vidám dalok váltogatták egymást, pont jókor; a köztes időben pedig mesélt és mesélt, édesen, kedvesen, mosolygósan, ahogy azt tőle már megszokhattuk. Apukája például nálunk töltötte tiniéveit, s egy csomó régi Budapest képek díszítik otthonukat, tehát ebből is következtethető, hogy rendkívül nagy megtiszteltetésnek vette a meghívást a Szigetre. S mi is annak vettük, hogy elfogadta.

Hétkor ismételten újdonság volt a nagyszínpadnál, mégpedig a szélforgó party. Erre nem jutottam el sajna, szóval ha volt köztetek valaki a Szigeten és ezen is volt, szívesen s szeretettel várom a beszámolóját, hogy milyen volt meg minden. ( :

Nagyszínpad és Magyar színpad csütörtökje, úgy látszik, mert a következő koncert a 21:30kor kezdődő Biffy Clyro. Az egész héten lévő minden második embernél megtalálható vízipisztoly itt sem hiányozhatott, ami meglehetősen kezd már irritálni, de azért jó hogy van főleg egy agyon ugrált koncert után:D Biffy Clyro-t szégyen, nem szégyen, de nem ismertem olyan nagyon, két-három számot ha már hallottam tőlük, így úgy mentem oda, hogy igazából nem vártam semmit. S pozitív csalódást kaptam. Bár az első sorban állok ebben a nagy hőségben kaptak még egy kis tűzsort némelyik számoknál, örültem is, hogy nem az első sorban állok. Pörgős számok, egyfolytában ugrálás, aztán lassúság is kell ugyebár kicsit, de egy jól összerakott előadáson vett részt az, aki kilátogatott rájuk. Meg kell állapítani, hogy idén a szakállas, hímnemű zenészek vannak meghívva, javarészt…de ez csak egy saját megfigyelés!:D
A felénél átrobogás Supernemre. Papp Szabi hozta is a formáját és nem is.
Utána, 23:30kor, Vad Fruttik. Szerelmeim, életeim, egy fantasztikus koncertet adtak ismét, amit végig üvöltöttél és ugráltál és ó istenem. A fruttikkal különleges kapcsolatom van: van, hogy eltávolodunk egymástól akár pár hónapig, évekig, de aztán a legváratlanabb pillanatban, pont akkor amikor szükséges, visszatalálunk egymáshoz. Ők az én csoda és éltető zenekarom. Ha az életemből egy film készülne, tele lenne frutti dalokkal. S a csoda, boldogságmámora most sem maradhatott el; hirtelen a semmiből egy kedves leányzó bukkant fel elém azzal a szöveggel, hogy ‘Szia, ne haragudj, te írod a Coffee-t? Imádom!’ Ez a pillanat nagyon sokáig megmaradt bennem sőt, még most is alig tudom elhinni, szóval köszönöm! <3  Ami paradoxon, hogy ha jól emlékszem, igen, pont a ‘Nem Hiszek’ számnál történt mindez, mint valami jelként. A fruttik a legnagyobb irányítója az életemnek. Na de ennyit nem csöpögök már… : D KÖSZÖNÖM! még egyszer.
Aztán 01:10kor, Anna & the Barbies. Küzdöttek a technikával. Ordibálás. Önkívületben levések. Anna a közönségben, a nézősereg kört alkotva körbeülte. Márti-dala. Szeretet. Ünnepélyesen fogadom. Ördögre kacsintva. Pásztor testvérek.
S még mindig folytatódott, 02:50kor, NemJucival. Imádom a személyiségét, a hangját, a most már saját ruhabutikját is, a nevetését, mindent. Egy tündér a runaway közepén. Egy zseniális személy egy szál gitárral és énekléssel, mindenfajta más kíséret nélkül. Kell mint a levegő.’

Supernem, vadfruttik, annaandthebarbies es most #nemjuci -ra varva.

A külföldiekkel való összenevetés, közös ordibálás, néhány mondatos szóváltás. Igen, a fesztivál összehozz.