Használati Útmutató a jövőképhez.

http://www.youtube.com/watch?v=YxxI6zu9r8A

De tudd meg elkísér egy gondolat, ami bántja azt aki itt maradt. 
Vajon mi történt, hogy veled mi történt, míg engem forgatott a szédület, az vajon hogy történt velem?
És ha éppen hazamész vagy bármerre mész, tudd meg elviszel most engem is, 
s hogy elfelejtesz majd, ha elmúlt egy nap, te majd velem maradsz akkor is. 
S én majd az asztalra teszem a lábam s nekem majd hátradőlök székemen. 
Az emlékem vagy.
Majd az leszek neked, mit magaddal viszel.
Az érzés amit majd most elviszel, és holnap talán elhiszel.
Mert én úgy akarnám, hogy emlékezz majd rám, 
már érzem tőled függ az életem, hátradőlök székemen. 
S míg magam maradok, csak rád gondolok, nekem az lesz majd a módszerem, 
hogy rólad álmodok és így bejutok a gondolataid közé. 
Mert majd érezni fogod, hogy rád gondolok és majd megtalál a gondolat:
Az emlékem vagy.’ 

Azt mondják, hogy amikor olyan lelkiállapotban vagy, akkor minden megtalál: mindent a magadénak érzel, mindenben jeleket keresel-kutatsz és többnyire találsz is. Talán tényleg így van. Annyira jól elmondják, hogy elhiszed, hogy beleképzeled magad abba is, amit közölnek veled és abba is, ami csak a gondolataidba merül hirtelen. Lehet, nincs is okuk. Lehet, nincs is olyan, ami már a köré a valami köré csoportosul, de még benne vagy és nem engeded el semerre; a megszokást óvjuk, mint anya a gyermekét, s közben elfelejtünk magunkkal farkasszemet nézni. Mindennek az alapja.
Néha a levegőben érezni a kimondatlan kérdést: ‘vajon veled mi történt?’  Vajon veled mi történt, mi történik, mi fog történni?
Talán jobb, hogy nincs válasz. Talán rosszabb, hogy nincs válasz. Ez olyan, hogy magadba nézel, és megleled a másikat… Bár már nem annyira, mint úgy volt, ahogy volt. ‘…nem kell, hogy hátranézz, mégis érezni fogod. Nem kell hogy visszanézz, csak érezni hogy elég, hogy hátradőlsz,s ott jár egy régi gondolat.’ 

Az emlékem vagy.  
…Mert tudod számít az, hogy kikkel veszed körbe magadat. Akinek vannak vágyai és álmai, de tesznek is érte, hogy megvalósuljanak. Akik egyszerre gyengék és egyszerre erősek ahhoz, hogy mindig tudják, hogy bármihez is fognak, van elég erejük, ahhoz, hogy véghez vigyék. Akik nem álarcot viselnek, hanem mindent megmutatnak magukból, mert beleuntak a hamis ábrándokba, a hamis képekbe, és már csak önmaguk szeretnének lenni: nem félnek felvállalni. Akik tudják, hogy az élet nem egy kacskaringós pálya, ahol éppen azzal kell foglalkozni teljes mértékben, amilyen hangulatod van: hajlandók leülni magukkal szemben, kettesben maradni önmagukkal és beszélgetni vagy épp hallgatni. Akik beismerik, hogy félnek, hogy rettegnek, de átlépik és tesznek érte, hogy megtanulják a pozitív felé fordítani. Akik a másik szemébe mondják a mondatokat, és nem a hátuk mögött. Akik élvezik az életet, pont úgy, ahogy van, mert tudják mit jelent… legalábbis kezdik érteni. Akik felhőtlenül tudnak nevetni és élni. Akik tudják, hogy ahhoz, hogy te sikeres és gazdag legyél, tenni kell: nagyon keményen tenni, mert hiába potyog le az életedbe, ha nem tettél érte semmit, akkor bármelyik pillanatban elillan. Akik tesznek az álmaikért, az életükért, önmagukért. Akik úgy szeretik minden embert, mintha mindenki egy lenne: és tudod mit? Tényleg így van. Akiket motivál az élet. Akik nem ijednek meg, nem haragudnak a csalódásokra, a kudarcokra, mert tudják, hogy az élet körkörös, tanulni kell, és az élet erről szól: nem szólhat csak a jóról, mert akkor eléggé egysíkúan unalmas lenne. Akik örülnek az apróságoknak. Akik már elmondhatják, hogy voltak ilyenek is, lettek ilyenek most, de semmit sem bánnak meg és nincs olyan, hogy ‘mi lett volna,ha…’, mert nincsen, mert nem szabad lennie. Akik intelligensek, és lehet mindenről beszélni velük, mert nem műveltek akarnak lenni mindenáron és főleskénykedve megjátsszák magukat, hanem őszintén, halkan, tisztán műveltek.
Kell, hogy kitarts az álmaid mellett. Igen, jelenlétesen kell élni, de egy jövőképnek kell lennie, hogy mi és ki is szeretnél lenni, és mit teszel meg azért, hogy azzá válj.
Ez az élet.
Aki csak hátráltat, az nem hosszútávú kapcsolat: valamit megmutat neked, de aki nem tud motiválni, akinek nincs kialakított jövőképe, aki csak hangoskodva járja az utcákat és semmiből sem tanul, aki csak ül a jelenben és azt hajtogatja hogy majd mindennek eljön az ideje és a jövő az ráér, az hátráltat. S ezért vagy ott, ahol vagy: a föld alatt háromszáz méterrel, keserves hangulatingásokkal és flegmaként az életre meg az emberekre. Mert átveszed a Hátráltató jellemét és tulajdonságát. Úgy érzed, hogy minden rendben van, hogy megtaláltad a helyed – igen, az egyik részedben, de a másikat darabokra égeted fel magad mögött. S pont azt, ami a jövőd.
Aki hátráltat, menjen. Motivált emberekkel vedd körbe magadat jövőképpel, kitartással, bátorsággal, rálátással. Akinek van jövője, és nem csak várja a sültgalambot.
Emberek kellenek az életünkben igen, de nem mindegy, hogy kicsodák, és hogy teszed tönkre magadat közben. Élj a jelenben úgy, hogy biztosan robogsz a jövő felé.