Szosszenet a csutortokben.

Nap, mint nap csodakat elunk at. Mar azzal, hogy elunk, es aztan amiket megelunk. A ragyogo napsugar, a kodos Dunapart, a havas es csuszos utak ahol nevetve setalgattok, a kimondatlan szavak, az almok megvalositasa, a felelmekkel szembenezes, masok megismerese, kulturak es nepek, oszi falevelek, fu illata funyiras utan… Megannyi minden van, amiert hálásnak kell lennunk. Hogy itt lehetunk.

Miert veszitjuk el ezt a hálát sokszor? Miert tor felszinre neha a buskomorsag, a nosztalgia erzese? Az emlekek mi vagyunk, puzzledarabok, minket alkotnak meg es mi pedig oket rakjuk ossze. Tortennek negativ toltesu cselekmenyek, de meg tudunk birkozni vele: egy feladat a sok kozul, es ra kell dobbennunk hogy mit tanulhatunk belole. Mert tudunk.

Hazudnek, ha azt mondanam, en tokeletesen jol vagyok jelenleg is es minden olyan konnyu. Semmi sem konnyu, az elet nem arrol hires, de tudatosan iranyithatod. Engedd a teret, hogy engedjen szabadon szarnyalni. A keresztezodes itt van es var, te pedig elobb- utobb dontesz: nekem is le kell hidalnom most egy felelmet. Ez sosem valtozik meg, hiszen az elet azert van hogy eljuk es tanuljunk, csupan a hozzaallasunk lesz mas es mas.
Bontsuk le a felelmet, nezzunk vele lassan szembe, hogy oszinten mosolyogni tudjunk minden pillanatban. Csak ugy megy.

Napi feladatotok: Menjetek ki a levegore setalni, (pestieknek ajanlom a Dunapartot, meseszep) kapcsoljatok be a fuletekbe zenet, telefon lehalkitva, es mikozben setaltok a gondolatok atjarnak majd titeket. Ne nezzetek idot, csak setaljatok; erezni fogjatok hogy mikor kell bemenni es amikor hazaertetek, vegyetek elo az Onismeret-naplot es probaljatok visszaemlekezni a gondolatokra, az erzesekre amiket setalas kozben ereztetek… Mindenre. Mindent irjatok le. Ha pedig megvagytok vele, olvassatok at, s egy masik tollal pipaljatok ki azt ami UJDONSAG a szamotokra, tegyetek x-et oda amirol azt hittetek hogy mar reg elfelejtkeztetek, es karikazzatok be azokat amik tanacsok.

A magany az olyan, hogy onmagaddal vagy. Ha nem vagy onmagaddal, massal sem tudsz lenni igazan.’