Hol és mikor megy vakvágányra egy kapcsolat? Csak ültem előző este a város egyik presszójában, a háttérben egybefolyt a World Cup újabb meccsének végtelen izgalma és az emberek beszédének foszlánya, az asztalon egy rozé várta azt hogy barátságot kössenek vele, az utcán pedig rohamosan lüktetett az élet, s  megannyi gondolat gyűlt a fejemben össze úgy, hogy igazából… Tovább »

  “Azzal akit szeretsz, lehetsz undok.” Néha elfelejtjük a helyes szerepünket egy másik ember oldalán, vagy egyáltalán a világban, s olyanokká válunk, mint akik frusztráltan fekszenek a füvön, miközben körülöttük emberek zajonganak. Elfelejtjük értékelni azokat a dolgokat, amiket már megkaptunk. Természetesen ez már olyan alapdolognak számít, hogy fel se figyelünk, ha újból belefutunk egy sötét… Tovább »

 Ami a “szeretlek” szó kimondása előtt történt, az egyszerűen nem számít? Avagy honnan tudhatjuk, hogy egy kapcsolat mikor válik tényleges kapcsolattá?  ‘egyre kevesebb az, ami hiányzik – de az egyre jobban’ (Kipke Tamás: Haiku) Emlékszem, mennyire megdöbbentett az első “jé tényleg!” pillanat. Amikor nem csak egy ember voltál a tömegből, hanem egy ember voltál a… Tovább »

 Vajon tényleg a nő választ párt, vagy igazából a hímnemű viseli a nadrágot? Avagy hogyan is kezdődik el egy jó és hosszútávú kapcsolat? Megannyi filmesváltozat és megannyi okos ember szavai vannak a hátunk mögött, de vajon mi az igazság? Vajon az, hogy a nő választ párt csak egy okosan manipulált taktika, ami azért jött létre,… Tovább »

Nem szeretnék olyan lenni, aki mindent odadob a másik embernek, ha az már egy kicsikét közelebb áll a szívéhez, mint saját maga. Tartózkodó szeretnék lenni és nyílt. Fekete-fehér szeretnék lenni, és feltűnő. Olyan, aki mindig ott van, ha szükséges, mégis kontrollálva tartja a helyzeteket. Olyan akarok lenni, mint lanadelrey summer wine-ja. Egyszerűen csak pörögni az… Tovább »

Ahogy a házépítésnél, úgy kell építkezni egy kapcsolatnál is: mindig a legelején kezdeni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a második, a harmadik, a negyedik esélyadás után is rögvest a régit akarjuk visszakapni. Türelmetlenekké válunk, s ha akadozik a kommunikáció a másik személlyel, vagy épp nem úgy zajlik minden, ahogy elterveztük, akkor dühösek leszünk. A tanácstalanság érzése… Tovább »

Mostanában olyan nagy hangsúlyt fektetünk az őszinteségre, hogy megfeledkezünk az alapvető illemszabályokról: vannak tabutémák, amikről sosem beszélhetünk? Emlékszem még arra az időkre, amikor nem azon kellett agyalni, hogy mit mondasz ki és hogy ez vajon mennyire fogja megbántani a másikat, hanem egyszerűen csak mertél és mertetek cenzúra nélkül beszélni egymással anélkül, hogy bárki is felrótta… Tovább »

  Nem is tudom, hogy mikor és hol figyeltem fel rájuk először, de azt hiszem, szembejött velem egy cikk az interneten, még akkor, amikor az Uránia mellett kinyitottak. Azonnal késztetést éreztem, hogy menjek, hogy nézzem meg őket, s hogy reggelente vagy épp suli után élvezhessem a különlegesnél-különlegesebb ízeiket. Teltek a napok, majd egyszer csak, a… Tovább »

(forrás: weheartit) Nem is tudom, hogy kéne elkezdeni a színdarabról szóló bemutatást, de talán mindig is a tényekkel kezdődik minden. 2014.június másodikán, a Pesti Színházban, Moliéretől a Képzelt beteg volt látható, Reviczky Gábor főszereplésével. Már Reviczkynek a  neve említésére is elmosolyodik az ember, már a neve tiszteletet érdemel, már a nevéből tudjuk, hogy ő az… Tovább »

Kedves. ‘Nincs olyan személy, vagy körülmény, aki el tudja venni a boldogságot, vagy a belső békét tőled az te engedélyed nélkül. Semmi nem zavarhat meg, csak az amit engedsz. Szóval engedd el! ‘ (napi kabbala útmutató) Azt hiszem, mindig az zavar össze, ha valaki megjegyzi mennyire jó hatással van rám valaki, ha megjegyzi, hogy mennyire… Tovább »