‘Megtanultam, hogy az élet szeretet, s a szeretet nem más, mint adni a felebarátunknak. A lélek az ember legértékesebb tulajdona.’
/Piers Paul Read /
Bitay Andival, a Maison blog bloggerével készítettem a következő interjút. Már nem is tudom, hogy találtam rá, ebből következhet, hogy ez bizony nem most volt: rátaláltam, olvasgattam, s a képeket lestem, amiket feltöltött. Egyszerre éreztem közel és egyszerre éreztem távolságtartónak, de pozitív értelemben: olyan precíznek és letisztultnak tűnt számomra minden egyes leírt mondata, hogy azt bárki megirigyelhetné, köztük én is. Majd teltek a hónapok, a hetek, a napok, és hirtelen már csak ott ocsúdtam fel, hogy elküldtem neki az emailt, hogy ‘mi lenne ha’, és igen lett. S egy nagyon barátságos,nyílt szívű, alázatos személyt ismerhettem meg a válaszaiból, aki sok mindenbe belekóstolt, belekóstol, hogy a végén nyugodt szívvel azt tudja csinálni, amit tényleg szeret. Az ő szava talán az Érdeklődő lenne. Érdeklődik, megy, próbálja az élet jó dolgait nézni, design és lakberendezéssel foglalkozó cikkeket ír a blogon, néha azért csipetnyit önmagából is ad valami személyesebbet, de épp ezért tökéletes. Se nem túl sok, se nem túl kevés – középen halad, mint valami kötéltáncos.
Tehát következzék, a Maison blog bloggere, Bitay Andi:
Van egy perced, és csak szavakban, olyan felsorolásszintűen beszélhetsz. Hogy mutatnád be így saját magadat?
Örök kíváncsi, álmodozó, aki folyton küzd magában, kicsit fél az idő gyors múlásától, de igyekszik pozitív, kiegyensúlyozott maradni…
Mi szerettél volna lenni kislánykorodban? Mennyire van az akkori álmod összhangban a bloggal?
Kislánykoromban elég sok minden akartam lenni: tanár, lakberendező, divattervező, színész és építész. Ha így belegondolok, akkor bizonyára van összefüggés a bloggal, de később egyáltalán nem vonzott sem a lakberendezés, sem a design, inkább a média világa. Így kezdtem el húszévesen televíziónál dolgozni, aztán ahogy változott a világ, úgy változtam én is és „átpártoltam” az online médiához, ma pedig a SocialDaily-nél, a közösségi média teszi ki a mindennapjaimat.
Egy kis emlékezés. Mi az első emléked az írással kapcsolatban?
Az, hogy soha nem akartam újságíró lenni. Beszélgetni akartam, riportokat és interjúkat készíteni. Szerencsére ezt azonban írásban is megtehetem!
„Design, stílus és életmód személyes szűrőn át.” Írod a honlapon, de mégis hogyan jött, azaz ötlet, hogy ezekkel szeretnél ilyen publikus területen is foglalkozni? Milyen volt a kezdet? S milyen érzés most?
Alapvetően két témában írok és írtam mindig: az egyik a tech vonal, a SocialDaily (korábban SocialTimes) mellett sokáig szerkesztettem a Digibiz.hu-t. A másik pedig a kultúra és életmód, stílus. Két évig szerkesztettem az Antropos.hu-t, de írtam zenei és divatmagazinba is, majd alapítottunk egy független városi magazint, a Fancity.hu-t. Annak megszüntetése után nagyon hiányzott nekem ez a témakör, kicsit kényszeresen nyomkodom már a billentyűzetet és egyszerűen kikívánkozott, úgyhogy csináltam neki egy felületet, a Maison blogot.
Kicsit több mint egy éve írom ezt a blogot, és a mai napig keresem a megfelelő irányt. Mivel elég sok minden érdekel, nem tudok megmaradni a design és a lakberendezés keretein belül, de nem akarom az olvasókat sem összezavarni, így az életmód révén tágítom ezt a kört, hiszen abba elég sok minden belefér.
Terápia vagy örömadás másoknak, esetleg a kettő vegyítve: szerinted melyikkel lehet jobban összefoglalni az írás magát?
A kezdet mindenképp inkább terápia, aztán viszont értelmetlenné válik az írás, ha senki sem olvassa és ha senki sem ad visszajelzést. Nem önmagamnak írok, hanem inkább szeretnék egy-egy dolgot átadni másoknak.
Egy kis önismeret. Hogy állsz ezzel a témával? Mennyire ismered te saját magadat, vagy épp mennyire fontos neked, hogy az olvasóid megismerjenek téged a blogod által? Közvetítesz az írással, vagy az írás közvetít téged?
Azt hiszem, így harminc fele járva már elég jól ismerem saját magam, a magam frusztrációit, korlátait és azt, hogy miként lendüljek ezeken túl. Azzal viszont, bevallom, folyton hadakozom, hogy mennyit mutassak ebből a blogon. Nem szeretem a magánéletem, a privát pillanataimat az interneten „kiteregetni”, de egy blog attól blog, hogy személyes. Így szükséges bele a lélek, nem lehet kimért, távolságtartó. Nem akarok tolakodni, senki arcába beletolni magam és nem szeretném azt erőltetni, hogy milyen ruhát vettem fel ma vagy hasonlók. Inkább olyan dolgokat osztok meg, ami remélhetőleg mások számára is hasznos és örömteli, nem öncélú.
Fejezd be az elkezdéseket egy-egy szóval:
– Az élet önmagában… azért van, hogy élvezd és boldog légy.
– Az élethez való hozzáállásom többnyire… pozitív.
– Az emberi kapcsolatok… a legfontosabbak.
– A leírt mondataim… a leírt mondataim.
– Az utazás… akkor igazán jó, ha van kivel megosztani az élményt.
– A Maison… nem akar okítani, megmondani a frankót, egyszerűen csak érdekes akar lenni.
– Én / Önmagam… igyekszem minden napot megragadni, és erre bíztatok mindenkit.
Mi a célod a bloggal? Mik a jövőbeli terveid?
Kedves barátném, Ruttner Kata (aki a Katartik bloggere, és a vele lévő interjút, elolvashatjátok: itt. ) szokta gyakran feltenni nekem ezt a kérdést, és neki sem tudtam még konkrét választ adni, most sem. Csinálom, amíg kedvem van hozzá. Nem tervezek, úgyis máshogy alakul.
Mit üzensz az olvasóidnak, és azoknak, akik szintén gondolkodnak azon, hogy blogba kezdjenek vagy már blogot vezetnek?
Az olvasóimnak azt üzenem, hogy nagyon hálás vagyok, amiért olvasnak!
Azoknak pedig, akik blogírásba kezdenek azt üzenem, hogy legyenek kitartóak. Ne akarjanak másokhoz hasonlítani, másoknak megfelelni, hiszen mindenkinek úgysem lehet. Első sorban a bloggernek magának okozzon örömet a blogja, és ha ez másoknak is tetszik, akkor van értelme.
Köszönöm a válaszokat itt is,
és nagyon boldog írás éveket kívánok még! (:
S ha ezek után még többet szeretnél megtudni, vagy követni szeretnéd a blogját, akkor alább kattints a linkekre:
facebook
blog
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: