#1210.

(photo: weheartit)

24.

Az értelem annyira mesterkélt.
Az érzelem annyira kifogásolható.
Felszabadult ellökés a messzeségbe,
talán egyszer majd megérted, amiket most igaznak gondolsz.
Talán egyszer majd megérted, hogy magadba bízz s ne az ostoba szavakba a hátad mögött,
kik közül az egyik manipulál csupán,
az meg nem szeretet.
Talán majd egyszer megérted, hogy ami képes véget érni,
az sosem kezdődött el igazán.
Talán majd egyszer megérted, hogy aki neked beszélt,
az ellened is ugyanúgy beszél.
Talán majd egyszer megérted, hogy az embernek olyan barátai vannak,
mint amilyen önmaga.
(Jófajta önismeret kell ahhoz, hogy ne légy elfogult.)
Az igazak meg soha nem változnak,
a többiek pedig?
Jönnek s mennek,
de mi értelme annak, hogy ignoráljunk, hogy ne törődjünk azzal, akit régen kedveltünk?
Butaság a Föld körül,
talán majd egyszer megérted, mi is ennek a lényege.
Talán majd egyszer megérted, hogy ne akasszon ki a hazugság, a sunyiság, és az igazságtalanság. S ha kiakaszt majd mindig, mi lesz? Emberi tulajdonság, hogy őszintén kimondod azt, ami benned van.
Talán majd megérted, hogy csak azt nem tudjuk elviselni, amit mi sem csinálunk. Rossz és jó értelemben egyáltalán.
Talán majd egyszer megérted, a döntések nem mindig a jók, az ember folyton hibázik, a galamb pedig néha fehér, az élet pedig tele van feladatokkal,
de tudod, épp ezért csodálatos,
mert ha nem, akkor …

Ösztönlények.
Ugorj bele az életbe, hogy megkapd a világot.

Nem fogom hagyni, hogy rossznak tituláljatok. Ember vagyok. Se nem jó, se nem rossz, a kettő között egy hallucinált pont, de igen, a tükörképem még tisztán látszik, még tisztán látom. És te? Te képes vagy önmagadra nézni úgy, hogy ne érezz bűntudatot, hogy ne szégyelld saját magadat, hogy egyáltalán ne csukd be a szemed, ne vedd el a tekinteted a saját tükörképedről?
Az emberektől néha elsétálunk, ha lehúznak minket, ha nem adnak hozzánk semmit, ha nem inspirálnak minket, ez alapállapot. De az embereket elhagyni azért, mert önmagunk önző vágya ezt kívánja, vagy netalántán valaki más, ez mennyire alapállapot?

Önmagadra hallgass,
Önmagadat nézd, hogy számodra épp akkor mi a helyes lépés,
aztán lehet, hogy nem lesz a későbbiekben helyes,
de sose bánd meg, ami mellett egyszer már letetted a voksodat, bármi is volt az.
Azt mondják, rosszul tetted.
Kérdezd meg tőlük, ti nem hibáztatok sosem?
Ha önmagadat nézed,
megkapod a világot a végén.
Zajjal és csenddel,
fekete-fehérrel és színnel,
S nem csak ez számít?
A minden az új semmi,
A semmi az új minden.

Csak te tudod, mit miért teszel.
Jahve, köszönöm, hogy sosem hagyod, hogy egyedül érezzem magam! hogyha a mélybe is megyek búvárkodni, mindig jelzel valahogy, hogy “csak nyugalom, tarts ki még egy picit.” köszönöm, hogy hiszel bennem. hogy Te hiszel bennem.
(te kinek köszönöd meg, hogy mindig melletted van?
olyan igazán).