{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"J\u00faniusi lev\u00e9lf\u00e9le. ","html":"

\u00a0\"greengirlforest\"<\/a><\/p>\r\n

\"Azzal akit szeretsz, lehetsz undok.\" <\/strong><\/p>\r\n

N\u00e9ha elfelejtj\u00fck a helyes szerep\u00fcnket egy m\u00e1sik ember oldal\u00e1n, vagy egy\u00e1ltal\u00e1n a vil\u00e1gban, s olyanokk\u00e1 v\u00e1lunk, mint akik frusztr\u00e1ltan fekszenek a f\u00fcv\u00f6n, mik\u00f6zben k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck emberek zajonganak. Elfelejtj\u00fck \u00e9rt\u00e9kelni azokat a dolgokat, amiket m\u00e1r megkaptunk. Term\u00e9szetesen ez m\u00e1r olyan alapdolognak sz\u00e1m\u00edt, hogy fel se figyel\u00fcnk, ha \u00fajb\u00f3l belefutunk egy s\u00f6t\u00e9t alag\u00fatba, de azt\u00e1n felvillan egy kis f\u00e9ny, \u00e9s \u00f6sszerezzen\u00fcnk. Mindig el\u0151tt\u00fcnk \u00e1ll valaki ilyenkor, mi pedig grimaszt v\u00e1gunk r\u00e1 vagy egyszer\u0171en csak a mondand\u00f3j\u00e1ra. Onnan tudjuk, hogy ki sz\u00e1m\u00edt nek\u00fcnk, hogy tudat alatt is k\u00e9pesek vagyunk undok lenni vele, k\u00e9pesek vagyunk b\u00e1nt\u00f3akat mondani \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n legbel\u00fcl \u00e9rezz\u00fck, hogy ez most pocs\u00e9k tett volt. \u00c1ll\u00edt\u00f3lag a fontos emberek mindig megbocs\u00e1tanak nek\u00fcnk, s mi is mindig megbocs\u00e1tunk nekik. De mi van akkor, ha a mindig nem is mindig? Ha a megbocs\u00e1t\u00e1s igaz\u00e1b\u00f3l nem is megbocs\u00e1t\u00e1s? Mi van akkor, ha \u00fagy kett\u00e9szakad k\u00e9t ember, hogy azt\u00e1n ut\u00e1na, ha akarn\u00e1k se, ha Jahve is akarn\u00e1, akkor se tudn\u00e1nak \u00fajra \u00f6sszekapcsol\u00f3dni? Akkor teh\u00e1t m\u00e9gsem voltak igaz\u00e1n fontosak egym\u00e1snak, vagy \u00e9pp \u0151k az \u00e9l\u0151 mintap\u00e9ld\u00e1nyok, csak m\u00e1r \u00f6nmagukban is bizonytalanok?\r\nTudod, eml\u00e9kszem m\u00e9g a kiny\u00edl\u00f3 r\u00f3zs\u00e1ra a kertben, a vad nevet\u00e9sekre az elt\u00e9ved\u00e9sek miatt, a halk elsuttogott szavakra az\u00e9rt, mert f\u00e9lt\u00e9l, hogy valaki is megl\u00e1t. Undokak vagyunk azzal, akit szeret\u00fcnk, de el is felejtj\u00fck \u0151ket? Ki is cser\u00e9l\u0151dnek az eml\u00e9keink, ha m\u00e1r egyszer\u0171en nem akarjuk \u0151ket? A kit\u00f6r\u00f6lt eml\u00e9kek azt\u00e1n hom\u00e1lyos foltk\u00e9nt j\u00f6nnek vissza, \u00e9s m\u00e1r \u00fagy mes\u00e9led el \u0151ket p\u00e1r h\u00f3nap eltelt\u00e9vel, ahogy csak akarod, ahogy csak eszedbe jut, hiszen nem eml\u00e9kszel m\u00e1r tiszt\u00e1n a val\u00f3s\u00e1gra. Olyanon is mosolyogsz, mint ott a Blah\u00e1ra t\u00f6rt\u00e9n\u0151 s\u00e9ta kapcs\u00e1n, olyanon is mosolyogsz, amit r\u00e9gebben ki nem \u00e1llhatt\u00e1l. Ellent\u00e9tesen raknak t\u00e9ged \u00f6ssze. Undok lehetsz azzal, akit szeretsz, de nem tagadhatod le azt, akit szerett\u00e9l. Ez nem \u00edgy m\u0171k\u00f6dik. Tudod C, akkor ott akartalak hagyni. Amikor kimondtad \u00e9s mosolyogt\u00e1l rajta, mintha ezer \u00e9ves k\u00f6z\u00f6s m\u00faltatok lenne a h\u00e1tatok m\u00f6g\u00f6tt, akkor csak azt \u00e9reztem, hogy... hogy ott akarlak hagyni. Undorodtam t\u0151letek, t\u0151led abban a percben. Csillogott a szemed m\u00e1r att\u00f3l, hogy kimondtad, \u00e9s \u00e9n ott akkor nagyon gy\u0171l\u00f6ltelek, s bolondnak \u00e9reztem magamat, egyszer\u0171 naivnak, aki sim\u00e1n bed\u0151lt az eg\u00e9sz j\u00e1t\u00e9knak, aki sim\u00e1n a k\u00e9nyed-kedve szerint j\u00e1rt el, hogy akkor nem tal\u00e1lkozunk vele, te meg hirtelen mosolyogsz azon, amit p\u00e1r h\u00f3nappal ezel\u0151tt m\u00e9g ki nem \u00e1llhatt\u00e1l.\u00a0 Igaz\u00e1b\u00f3l rossz ir\u00e1nyba v\u00e1ltozt\u00e1l, most m\u00e1r kicsit visszat\u00e9rt\u00e9l, de m\u00e9g mindig nem vagy az, aki lehetn\u00e9l, mert k\u00e9pes lenn\u00e9l r\u00e1. Egyszer azt mondt\u00e1k nekem, hogy tal\u00e1n nem is szerettelek, ha nem hi\u00e1nyzol. M\u00e1r nem tudom mit \u00e9reztem ennek hat\u00e1s\u00e1ra, r\u00e9gen volt, hom\u00e1lyos s\u00f6t\u00e9t \u0171r az eg\u00e9sz, az ut\u00e1na l\u00e9v\u0151 eml\u00e9kek teljesen elfoglalt\u00e1k a hely\u00e9t ink\u00e1bb, de h\u00e1l\u00e1s vagyok neked az\u00e9rt a Blah\u00e1n s\u00e9t\u00e1l\u00f3s \u00e9jszak\u00e1\u00e9rt. L\u00e1thatatlanban megtan\u00edtott\u00e1l arra, hogy t\u00fcrelmes legyek. H\u00e1t nem m\u00f3k\u00e1s? Senki sem eml\u00e9kszik r\u00e1d, m\u00e9gis az \u00e9letemben te alkotod a harmadik legmaradand\u00f3bb leck\u00e9t.<\/p>\r\n

\"r\u00f3zsa\"<\/a><\/p>\r\n

Eml\u00e9kszem, milyen nem b\u00edzni. Eml\u00e9kszem, milyen \u00fagy \u00e9lni, hogy egyszerre hiszel, egyszerre b\u00edzol, de m\u00e9gsem vagy k\u00e9pes megb\u00edzni olyan j\u00f3 m\u00e9lyen \u00e9s igaz\u00e1n az emberekben. Mintha lenne egy fal, ami csak meg\u00e9p\u00fclt saj\u00e1t maga \u00e1ltal, hogy v\u00e9djen a rosszakt\u00f3l. De vajon kik azok a rosszak? Nem lehet, hogy saj\u00e1t magad, s a fal csup\u00e1n \u00f6nmagadt\u00f3l f\u00e9lt \u00e9s v\u00e9d? Hiszen van, amikor nem g\u00e1tol bel\u00fcl semmi, amikor minden annyira szabadnak \u00e9s csod\u00e1snak n\u00e9z ki, azt\u00e1n egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra \u00fajb\u00f3l felker\u00fcl a falnak h\u00edvott \u00f6rd\u00f6g. De ha egyszer megismerj\u00fck \u00f6nmagunkat, akkor nem marad mindig vel\u00fcnk? M\u00e9gis mi \u00e9rtelme akkor az eg\u00e9sznek, hogy \u00f6nmagunkra lelj\u00fcnk, ha ut\u00e1na \u00edgy sem sz\u00e1zh\u00fasz sz\u00e1zal\u00e9kos a t\u00f6k\u00e9letes \u00e1llapot? Hazudunk magunknak m\u00e9g akkor is, amikor \u0151szint\u00e9nek gondoljuk? Tudod, csak \u00fcltem \u00e9s arra gondoltam zenehallgat\u00e1s \u00e9s k\u00e1v\u00e9z\u00e1s k\u00f6z\u00f6tt hirtelen, hogy m\u00e1r megint itt tartok, hogy m\u00e1r megint itt tartunk. S r\u00e1\u00edrtam valaki olyanra, akinek elmes\u00e9lhetn\u00e9m az eg\u00e9szet, ami bennem van, tudod, annyira sz\u00fcks\u00e9gem van arra, hogy elmondhassam, \"nem tudom merre tartok, hogy \u00fajb\u00f3l keresztezt\u00e9k egym\u00e1st az \u00fatjaink, amin \u00e9ppen gyalogolunk.\" <\/em>T\u00fals\u00e1gosan \u00f6nz\u0151 vagyok ahhoz, hogy m\u00e1smilyen legyek. M\u00e9gis mi\u00e9rt van az, hogy n\u00e9ha rossz embereket vonzzuk be, akikre az \u00e9let\u00fcnket is r\u00e1juk b\u00edzn\u00e1nk? M\u00e9gis mi\u00e9rt van az, hogy n\u00e9ha olyan embereket vonzzunk be, akik az \u00e9let\u00fcket r\u00e1nk b\u00edzn\u00e1nk, mi pedig meg sem \u00e9rdemeln\u00e9nk? Mi\u00e9rt van az, hogy t\u00f6bb ember sz\u00fcks\u00e9ges ahhoz, hogy kezdj\u00fck kapisg\u00e1lni milyen emberek is \u00e9lnek a vil\u00e1gban, k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk? Mi\u00e9rt nem el\u00e9g csak egyetlen egyet ismern\u00fcnk, hogy mindent megismerj\u00fcnk? Helyette n\u00e9ha t\u00e9ved\u00fcnk, n\u00e9ha pedig beigazol\u00f3dik az, amit az elej\u00e9n figyelemre sem m\u00e9ltattunk, mert azt hitt\u00fck, hogyha nem enged\u00fcnk a sugallatnak, akkor majd elt\u0171nik. De a rossz sugallatok mindig val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 cseperednek. L\u00e1tsz egy szem\u00e9lyt, nem szimpatikus, m\u00e9gis odaj\u00f6n, besz\u00e9lgetni kezdtek, eltelik egy h\u00e9t, k\u00e9t h\u00e9t, k\u00e9t h\u00f3nap, a bar\u00e1todd\u00e1 n\u00f6vi ki mag\u00e1t, de bel\u00fcl mintha azt mondan\u00e1 valaki neked, hogy ne b\u00edzz meg benne, mert nem az, akinek mutatja mag\u00e1t<\/em>. Nem hallgatsz a bels\u0151 hangra, s alig telik el f\u00e9l\u00e9v, bebizonyosodik, hogy hallgatnod kellett volna r\u00e1. Te is ilyen volt\u00e1l. Ti is ilyenek voltatok. S fogod a b\u0151r\u00f6nd\u00f6det egyny\u00e1ri napon, beleteszel p\u00e1r ruh\u00e1t meg minden egyebet, ami sz\u00fcks\u00e9gesnek t\u0171nik, hajnalban pedig kislisszolsz a h\u00e1zb\u00f3l a p\u00e1lyaudvarra, hogy el\u00e9rd az els\u0151 vonatot, \u00e9s neki v\u00e1ghass a nagy menek\u00fcl\u0151 utadnak. Mert mi m\u00e1s lenne, ha nem menek\u00fcl\u00e9s; hirtelen j\u00f6v\u0151 utaz\u00e1s, hogy majd elmes\u00e9ld az unok\u00e1idnak, milyen felel\u0151tlen volt\u00e1l? Az ember \u00e1ltal\u00e1nos reakci\u00f3ja, hogy elmenek\u00fclj\u00f6n az el\u0151l, aki fontos sz\u00e1m\u00e1ra, akit megb\u00e1ntott, s k\u00e9ptelenek \u00fajra kib\u00e9k\u00fclni. Menek\u00fcln\u00f6d kell, hogy feldolgozd... baroms\u00e1g. B\u00e1r vannak helyzetek, amikor a menek\u00fcl\u00e9s t\u0171nik a legjobb m\u00f3dszernek ahhoz, hogy v\u00e9gre egyed\u00fcl maradhass. Err\u0151l tudn\u00e1nk mes\u00e9lni, igaz? Valamilyen szinten most is ezt teszem. Ragaszkodunk \u00f6nmagunk csendj\u00e9hez, hogy ne t\u00f6rj\u00fcnk ki a t\u00e1rsas\u00e1g k\u00f6zep\u00e9n n\u00e9gy poh\u00e1r bor \u00e9s egy doboz cigaretta ut\u00e1n. <\/em>Kedves Felh\u0151m.<\/p>\r\n

\"car\"<\/a><\/p>\r\n

\"K\u00f6nny\u0171 t\u00e9ged boldogg\u00e1 tenni.\" <\/em>Eml\u00e9kszem, hogy mindig ezt mondtad nekem, hogy mindig megjegyzik ezt m\u00e1sok is mosolyogva \u00e9s hitetlenkedve, m\u00e9gis mintha ez olyan csuda j\u00f3 tulajdons\u00e1g lenne, pedig hidd el, nem az. Nem szeretek azaz ember lenni, akinek k\u00f6nnyen boldogs\u00e1got lehet okozni, mert ha k\u00f6nnyen megkapsz valamit, akkor k\u00f6nnyen el is vehetik t\u0151led. M\u00e9gis mindig mosolyogva fogadtam, sz\u00edvet melenget\u0151en j\u00f3l esett ez a mondat, ak\u00e1r t\u0151led kaptam, ak\u00e1r m\u00e1st\u00f3l, de mindig \u00fagy mondt\u00e1tok, hogy igaz\u00e1n j\u00f3 embernek \u00e9reztem magam k\u00f6zben t\u0151le. Mindig el\u00e9ritek valamivel, hogy j\u00f3 embernek \u00e9rezzem magamat. Mindig el\u00e9red, hogy rossznak l\u00e1ssam azt, aki a t\u00fck\u00f6rb\u0151l n\u00e9z vissza r\u00e1m. Mi\u00e9rt akarunk j\u00f3k vagy rosszak lenni? Egyik sem vagyunk, hogy mindkett\u0151 szabadon t\u00e1ncoljon benn\u00fcnk egy kors\u00f3 s\u00f6rrel a koncert el\u0151tti \u00f3r\u00e1kban. Pont amennyire boldog vagyok, annyira \u00f6ssze vagyok zavarodva t\u0151led. Kedves Felh\u0151.<\/p>\r\n

[embed]https:\/\/www.youtube.com\/watch?v=Eg_HJpP6jCw[\/embed]<\/p>","type":"rich"}