{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"\u00d6nmagad mel\u00f3di\u00e1ja. ","html":"\"xstreet\"<\/a>\n\n.Kedves,\n\nTudom, hib\u00e1ztam. Tegnap \u00f3ta siker\u00fclt annyira helyreraknom \u00f6nmagam, vagyis ink\u00e1bb \u00f6nmagam belseje rakott helyre engem, ak\u00e1rmennyire is sut\u00e1n hangzik ez \u00edgy le\u00edrva, megjegyzem t\u00e9nyleg bugyuta, de att\u00f3l m\u00e9g \u00edgy van. Most nem kapcsolatra \u00e9rtem, hanem t\u00e9nyleg kimondottan csak saj\u00e1t magamra. Rengeteg rossz d\u00f6nt\u00e9st hozunk, rossz \u00fatra kanyarodunk, \u00e9s m\u00e9g t\u00f6bbet retteg\u00fcnk valami olyasmit\u0151l, ami tal\u00e1n nincs is, de el\u00e9g, hogy egy m\u00e1sodpercre bel\u00e9nk k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n a f\u00e9lelem, \u00e9s onnant\u00f3l kezdve nem hagy el minket. Legal\u00e1bbis sok\u00e1ig nem. Pr\u00f3b\u00e1lsz \u00e9lni \u00e9s nevetni \u00e9s szeretni, de bel\u00fcl egyre \u00fcresebb\u00e9 v\u00e1lsz. Vajon mi\u00e9rt van ez \u00edgy? Vajon mennyire j\u00f3 \u00fagy v\u00e9gig\u00e9lni az \u00e9let\u00fcnket, hogy egyszerre vagyunk ott abban a pillanatban, de m\u00e9gsem \u00e9rz\u00e9kelj\u00fck igaz\u00e1n? Annyi rosszat cseleksz\u00fcnk az \u00e9let\u00fcnk folyam\u00e1n, \u00e9s igaz\u00e1b\u00f3l... igaz\u00e1b\u00f3l mit is k\u00e9ne tenni? Leszarni, nem t\u00f6r\u0151dni saj\u00e1t magunkkal, \u00e9s csak lebegni a leveg\u0151ben, ameddig meg nem halunk mondjuk nyolcvankilenc \u00e9vesen? Ez nem megy, s ez\u00e9rt cser\u00e9be folytonos gondolkod\u00e1s \u00e9s \u0151rl\u0151d\u00e9s a v\u00e1lasz. \u0150rl\u0151d\u00fcnk, mert \u00e9rz\u00fcnk, mert lenni szeretn\u00e9nk valakik, csak oly k\u00f6nnyen feladjuk, ha \u00e9ppen nincsenek sz\u00ednek \u00e9s sziv\u00e1rv\u00e1nyok k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk. Azt mondjuk a m\u00e1siknak, sose add fel, pedig igaz\u00e1b\u00f3l mi tessz\u00fck ezt \u00e1lland\u00f3 jelleggel. Azt tan\u00e1csoljuk, amit egyszer\u0171en nek\u00fcnk k\u00e9ne megfogadni, csup\u00e1n ahhoz, t\u00fal hi\u00fanak sz\u00fclett\u00fcnk. Jahve \u0151rizzen minket att\u00f3l, hogy bevalljuk nyilv\u00e1nosan a hib\u00e1inkat, hiszen ezt m\u00e9g magunk el\u0151tt sem merj\u00fck, akkor mi\u00e9rt pont azzal kezden\u00e9nk, hogy ki\u00e1llunk egy hatalmas t\u00f6meg el\u00e9 \u00e9s sorolni kezdj\u00fck a v\u00e9tkeinket? De mi van akkor, ha m\u00e1r t\u00fck\u00f6rbe sem tudunk n\u00e9zni? Amikor minden sz\u00fcrk\u00e9nek l\u00e1tszik a s\u00e1rga, vak\u00edt\u00f3 nap m\u00f6g\u00f6tt? Amikor az apr\u00f3 csod\u00e1k csak egy m\u00e1sodpercre bukkannak fel, azt\u00e1n elt\u0171nnek, mintha soha nem l\u00e9teztek volna? Mi a legnagyobb tan\u00e1cs saj\u00e1t magunknak saj\u00e1t magunkr\u00f3l? \"Hogy \u00f6r\u00f6kre ezt a testet \u00e9s lelket kaptuk, b\u00edrd ki fiam a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9letedig\"? El\u00e9gg\u00e9 lehangol\u00f3, el\u00e9gg\u00e9 pesszimista, \u00e9s tal\u00e1n erre szokt\u00e1k azt mondani, \"\u00e9n csak realista vagyok!\". Mi is az? De most komolyan, mi is az a realista? Aki pontosan felm\u00e9ri a helyzeteket, mindig a lehet\u0151 legracion\u00e1lisabb d\u00f6nt\u00e9seket hozza \u00e9s \u00e9pp ez\u00e9rt sohasem csal\u00f3dik, sohasem hib\u00e1zik, sohasem verik \u00e1t? Ugyan m\u00e1r. Csak a realista k\u00e9ptelen vesz\u00edteni, k\u00e9ptelen bevallani, ha valami nem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt, ahogy azt \u0151 \u00e9sszer\u0171en eltervezte. Neki nincs sorsszer\u0171s\u00e9g, t\u00e9nyek vannak.\n\nTe mi vagy? A sz\u00fcrrealista a legjobbnak t\u0171n\u0151 v\u00e1laszt\u00e1s. A maga elvonts\u00e1g\u00e1ban \u00e9sszer\u0171. Am\u00fagy is, az \u00f6sszes hasonl\u00f3 k\u00e9rd\u00e9s csak \u00f3cska k\u00f6nt\u00f6rfalaz\u00e1s \u00e9s buta visszak\u00e9rdez\u00e9s el\u0151tti gyatra pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s arra, hogy kimutassuk mennyire \u00e9rdekel minket a m\u00e1sik. Val\u00f3ban \u00e9rdekel minket, \u00e9s nem puszta udvarias k\u00e9rdezget\u00e9s, mint a \"na \u00e9s te, hogy vagy mostan\u00e1ban\"? Az emberek udvariasak \u00e9s nem \u00e9reznek semmit. Az emberek \u00e9reznek \u00e9s n\u00e9ha, a szok\u00e1sost\u00f3l elt\u00e9r\u0151en s\u0171r\u0171ben, udvariatlanok. Nincs t\u00f6bb csoport.\n\nKint ork\u00e1n jelleg\u0171 sz\u00e9l hallatszik, nem ez az els\u0151 nap, hanem m\u00e1r a negyedik, hogy ilyen id\u0151j\u00e1r\u00e1sban \u00e9l\u00fcnk, de vajon mi lesz a v\u00e9ge? Es\u0151, zivatar, torn\u00e1d\u00f3, vill\u00e1ml\u00e1s, rombol\u00e1s, hogy azt\u00e1n kis\u00fcss\u00f6n a nap, az \u00e9g megnyugodjon \u00e9s minden b\u00e9k\u00e9sen helyre\u00e1lljon? Valamilyen szinten, minden boldogs\u00e1g el\u0151tt van egy kis vihar el\u0151tti csend. Lehet, most \u00e9pp ez zajlik itt is. Nem tudom hol tartottam, \u00e9s nem tudom, folytatni szeretn\u00e9m-e egy\u00e1ltal\u00e1n az elkezdett gondolatfonalat. \u00d6nmagunkr\u00f3l \u00f6nmagunknak? Az egyik pillanatban tele vagyunk energi\u00e1val, \u00f6nbizalommal, majd p\u00e1r nap m\u00falva m\u00e9ly letargi\u00e1ba es\u00fcnk, azt se tudjuk kik vagyunk, f\u00e9l\u00fcnk \u00e9s p\u00e1nikolunk, mindent lemondva, hogy \u00fajabb p\u00e1r nap ut\u00e1n zavarodottan n\u00e9zz\u00fck a t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00fcnket, hogy m\u00e9gis mit tett\u00fcnk \u00e9s hogyan barangoljunk ki ebb\u0151l. Nem kaptunk t\u00e9rk\u00e9pet, \u00e9s jobban f\u00e9l\u00fcnk a v\u00e9g\u00e9n a k\u00f6vetkezm\u00e9nyekt\u0151l, mint az elej\u00e9n att\u00f3l a nem tudjuk mit\u0151l. Akkor m\u00e9g csak anonymus volt, most m\u00e1r eg\u00e9szen lassan le is tudn\u00e1nk festeni, oly tiszt\u00e1n ugr\u00e1l el\u0151tt\u00fcnk. Mit is k\u00e9ne csin\u00e1lni? Hagyni a francba, csak az\u00e9rt is menni, legy\u0151zni minden negat\u00edvat \u00fagy, hogy k\u00f6zben eg\u00e9sz v\u00e9gig att\u00f3l retteg\u00fcnk, mikor is ess\u00fcnk \u00f6ssze az utca k\u00f6zep\u00e9n? Megzavarodott tudat\u00e1llapot. Ilyenkor k\u00e9s\u0151 d\u00e9lut\u00e1n \u00e9s este \u00e9s hajnalban minden k\u00f6nnyebb, k\u00f6nnyebb kil\u00e9pni a t\u00f6meg k\u00f6z\u00e9, mint reggel. Tal\u00e1n mert este nem l\u00e1tj\u00e1k az \u00f6sszezavart szemp\u00e1rokat, amikben k\u00e9rd\u0151jelek \u00fccs\u00f6r\u00f6gnek. Tal\u00e1n mert este nem l\u00e1tjuk a reggeli f\u00e1sults\u00e1got az embereken, \u00e9s \u00f6nmagunkon. Tal\u00e1n mert este jobb hangosan nevetni, mint reggel az\u00e9rt im\u00e1dkozni, hogy csak \u00e9szre ne vegyenek, pedig k\u00f6zben mi keress\u00fck a szemkontaktust kac\u00e9ran embert\u00e1rsainkkal. Ilyenkor kett\u0151s szem\u00e9lyis\u00e9gek vagyunk, akik egym\u00e1ssal k\u00fczdenek - mi pedig soha nem tudjuk biztosan, hogy ki fog nyerni \u00e9ppen.\n\nN\u00e9ha meg vagyunk gy\u0151z\u0151dve az igazunkban, pedig \u00e9pp rossz \u00fatra kanyarodtunk r\u00e1. El\u0151sz\u00f6r megy\u00fcnk el\u0151re rend\u00edthetetlen\u00fcl, abban a hiszemben, hogy a legjobb helyen vagyunk, de akkor hirtelen egy hatalmas nagy bumm, meg\u00e1llunk, a l\u00e1bunk odafagy a talajhoz, mi pedig egyszer\u0171en m\u00e9g megsz\u00f3lalni sem tudunk, csak n\u00e9z\u00fcnk el\u0151re. Ilyenkor d\u00f6bben\u00fcnk r\u00e1, hogy a m\u00e1sik utat kellett volna v\u00e1lasztani, ami lehet, hogy nem volt kid\u00edsz\u00edtve, ami lehet hogy csak sima feh\u00e9r falakkal, monotonan volt megjelen\u00edtve, de akkor is a mi\u00e9nk lett volna. Persze, ugyanott lyukadunk ki, csak nem mindegy hogyan, hogy milyen \u00e1llapotban \u00e9r\u00fcnk a m\u00e1sik keresztez\u0151d\u00e9shez vagy \u00e9pp az \u00fat v\u00e9g\u00e9hez. A rossz \u00fat mindig j\u00f3val nagyobb bukkanok \u00e9s sz\u00e9ll\u00f6k\u00e9sek \u00e9s t\u00f6bb feladatok h\u00e1l\u00f3zata. Ha egyszer m\u00e1r elbuktunk, az ut\u00e1na l\u00e9v\u0151kn\u00e9l m\u00e1r mindig ez lesz benn\u00fcnk, \"sok dolgot t\u00fal\u00e9ltem eddig, h\u00e1t ezt is t\u00falfogom\", \u00e9s megy\u00fcnk tov\u00e1bb h\u00edn\u00e1rokon \u00e9s f\u00e9lelmeken \u00e9s s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gen\u00a0 \u00e9s kiz\u00e1rt vil\u00e1gon \u00e9s bez\u00e1rult t\u00e1rsas\u00e1gokon \u00e9s pr\u00f3b\u00e1kon \u00e9s \u00fcres nevet\u00e9seken kereszt\u00fcl a v\u00e9g\u00e9ig. Mert amit kiv\u00e1lasztasz, ak\u00e1rmilyen is, de v\u00e9gig kell menned rajta. A j\u00f3 mindig k\u00f6nnyebb, a rosszabb mindig nehezebb, de ut\u00f3bbib\u00f3l tanulhatsz a legt\u00f6bbet ahhoz, hogy l\u00e1zasan er\u0151sebb\u00e9 v\u00e1lj az \u00e9lethez. S n\u00e9ha csak ez \u00e9s az ehhez val\u00f3 tan\u00e1csok azok, amik veled vannak j\u00f3 tan\u00e1csk\u00e9nt - ilyenkor a klis\u00e9k is a lehet\u0151 legnagyobb sz\u00e1mmal jelennek meg a gondolatainkban, hogy seg\u00edteni pr\u00f3b\u00e1ljanak, kinevetj\u00fck, de nem kergetj\u00fck el \u0151ket. Sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van erre, hogy a j\u00f3ra sz\u00fcks\u00e9g legyen. M\u00e1r megint az egyens\u00faly? Ne mondd m\u00e1r. <\/em>Nem mondjuk, r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk. Ha a rossz utat v\u00e1lasztottuk, a k\u00f6zep\u00e9re mindig r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy csak \u00fagy v\u00e9szelhetj\u00fck \u00e1t az \u00e9ppen zajl\u00f3 szakaszt, ha arra t\u00f6reksz\u00fcnk, hogy megtal\u00e1ljuk itt \u00e9s most az egyens\u00falyt. Nem kell nagy dologra gondolni, hiszen az igaz\u00e1n nagy dolgok egy millim\u00e9tern\u00e9l is kisebbek.\n\nLehet direkt v\u00e1lasztja a tudat alattink a mell\u00e9kutat? Hogy tanuljunk drasztikusan? Nem. Az\u00e9rt v\u00e1lasztjuk azt az utat, mert \u00e9ppen akkor az tetszik nek\u00fcnk a legjobban. A negat\u00edv mindig cs\u00e1b\u00edt\u00f3bb. Csak tudn\u00e1 az ember, hogy mi\u00e9rt van ez \u00edgy, ha nem is akarunk hib\u00e1kr\u00f3l \u00e9s nem hib\u00e1kr\u00f3l tudni, ha egyszer\u0171en csak \u00e9lni szeretn\u00e9nk, akkor m\u00e9gis mi\u00e9rt van ez \u00edgy? Mindig lesznek akad\u00e1lyok, amiket \u00edgy vagy \u00fagy, de a l\u00e9nyeg, hogy \u00e1tugorjuk. Mindig lesznek led\u00f6nthetetlen k\u00e9rd\u0151jelek, \u00e9s fel\u00e1ll\u00edthatatlan felki\u00e1lt\u00f3jelek. Mindig lesznek olyan percek, amikor nem lesznek tiszta gondolataink, m\u00e9gis d\u00f6nteni kell valahogy, ut\u00e1na meg m\u00e1r mit reklam\u00e1lunk? A p\u00e9nzt\u00e1rn\u00e1l sem fogadnak el ut\u00f3lagosan semmit. Azt hiszem, csak egy mondat van erre: Menj el\u0151re, fordulj meg ha meg akarsz fordulni, csin\u00e1ld azt amit csin\u00e1lni szeretn\u00e9l, de k\u00e9rlek, Jahv\u00e9\u00e9rt se akadj ki azon, ha elbuksz egy ki\u00e1ll\u00f3 k\u0151darabban, mert kutyabajod, csak menj tov\u00e1bb, hiszen \u00fagyis el fogsz m\u00e9g bukni. Ez\u00e9rt csak egyetlen sz\u00f3 legyen a bar\u00e1tod: \"\u00c9s?\"' <\/em>Valahogy \u00edgy k\u00e9ne \u00e9lni. Valahogy, valahogyan, valamikor, de mindenki ilyenn\u00e9 akar v\u00e1lni. Siker\u00fcl-e? Kicsit. Azt\u00e1n \u00fagyis el\u0151j\u00f6n egy ban\u00e1nh\u00e9j, \u00e9s minden kezd\u0151dik el\u00f6lr\u0151l. Ez az \u00e9let.","type":"rich"}