{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Strange Smile. ","html":"\"laptopgirl\"<\/a>.Az l\u00e9gy, aki vagy.<\/em> Hangzik el mindenhol ez a m\u00e1r-m\u00e1r klis\u00e9nek nevezhet\u0151, ismer\u0151s szign\u00e1l. Az \u00e9let szign\u00e1lja is lehetne, s tal\u00e1n valamilyen szinten az is, csak nem mindig olyan \u00e9rtelemben, ahogy mi azt szeretn\u00e9nk. Azt gondoljuk, hogy nem mindig vagyunk k\u00e9pesek \u00f6nmagunkat adni, mert ha ezt tenn\u00e9nk minden \u00e1ldott m\u00e1sodpercben, akkor az emberis\u00e9g elfordulna t\u0151l\u00fcnk. De mi\u00e9rt is? Hiszen akkor ezek szerint mindenki csak egy szerepet j\u00e1tszik? Ezek szerint att\u00f3l f\u00e9l\u00fcnk, hogy mi lesz a mi \u00e1larcunkon t\u00fal? Hogy mi lesz akkor, ha leker\u00fcl r\u00f3lunk? \u00c9rdekes, nem akartam most ezzel a bejegyz\u00e9ssel levelet \u00edrni, nem is kezdtem 'kedves ...'-al, erre ahogy le\u00edrtam a m\u00e1sodik k\u00e9rd\u0151jelet, eml\u00e9kek sz\u00e1lltak meg. Eml\u00e9kek, amik szorosan k\u00f6t\u0151dnek a lev\u00e9lform\u00e1hoz. \u00dagy l\u00e1tszik, nem lehet elszakadni att\u00f3l, amit elkezdt\u00fcnk. \u00dagy l\u00e1tszik, nem lehet elszakadni att\u00f3l, amibe beletetted magad. Tagadni lehet, k\u00fczdeni is lehet ellene, csak felesleges. Legyen lev\u00e9l, de a kezd\u00e9s \u00edgy marad, nincs kedves, nincs k\u00f6sz\u00f6n\u00e9s, nincs semmi se. De az\u00e9rt pokolian... pokolian kedves.\n\nEml\u00e9kszel, amikor szel\u00edden kiejtetted \u00f6nmagadat a sz\u00e1don el\u0151sz\u00f6r el\u0151ttem? Csupa e bet\u0171s szavak, csupa m\u00e1moros pillanatok, csupa olyan dolog, amire m\u00e1r nem eml\u00e9kszem, vagy csak igencsak hom\u00e1lyosan. Azt hiszem, fokozatosan kezdek r\u00e1j\u00f6nni, hogy ami egykor a mindent jelentette, abb\u00f3l m\u00e1r csak sz\u00fcrke foltok maradtak vagy semmi sem. Akkor teh\u00e1t mik voltunk? Mi volt, mi ez az eg\u00e9sz k\u00f6zt\u00fcnk? Megnyugtatn\u00e1nak a v\u00e1laszok. Megnyugtatn\u00e1nak a v\u00e1laszok, nem m\u00e1st\u00f3l, kiz\u00e1r\u00f3lag t\u0151led egy k\u00e1v\u00e9 mellett, egym\u00e1ssal szemben \u00fclve egy r\u00e9gim\u00f3di k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban. Kint s\u00fctne a nap, b\u00e1r tudod, h\u00e9tv\u00e9g\u00e9re vagy j\u00f6v\u0151h\u00e9tre, sz\u00f3val a l\u00e9nyeg, hogy a kett\u0151 k\u00f6z\u00fcl valamikorra, rossz id\u0151t j\u00f3solnak. M\u00e9gsem \u00e9rdekel senkit sem, hiszen hogy lehet rossz id\u0151re ak\u00e1r csak gondolni is ilyen csod\u00e1latos, naps\u00fct\u00f6tte id\u0151ben? Tavasz van, vagy mi a sz\u00f6sz, \u00e9s pont ugyanilyenek vagyunk mi is. Nem eml\u00e9ksz\u00fcnk, m\u00e9gis sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van arra, hogy meglegyen. Ha nincs, akkor a p\u00e1nikbetegs\u00e9g \u00e9s az elvon\u00e1si t\u00fcnetek a legjobb bar\u00e1taink. K\u00fcl\u00f6nlegesen elvagyunk z\u00e1rva egym\u00e1sba, pedig nem is besz\u00e9l\u00fcnk. K\u00e9t szakaszos csend\u00e9let. Azt mondtad, nevetn\u00e9nek rajtad, rajtam mindig is nevettek, mert nevets\u00e9gesen felh\u00e1bor\u00edt\u00f3 volt mindig is a kapcsolatunk. T\u00e9ged \u00e9rdekelnek, engem sosem \u00e9rdekeltek ennyire - meg is l\u00e1tszik, most a te kedvedet lesik, te lett\u00e9l az isten\u00fck. Mindig is az kedves az embereknek, aki nem mond a szem\u00fckbe semmit, aki azt teszi \u00edgy vagy \u00fagy, amit elv\u00e1rnak t\u0151le. K\u00fclvil\u00e1gi vagy. Pont annyira sz\u00e1m\u00edt az emberek v\u00e9lem\u00e9nye, mint amennyire az, hogy szeressenek t\u00e9ged, mert te sem tudod elviselni, ha ut\u00e1lnak. Tal\u00e1n ez a kapocs k\u00f6zt\u00fcnk. A kapocs a szeretet, de m\u00e1r r\u00e9g nem \u00fagy, ahogy norm\u00e1lis. Egyet se f\u00e9lj, k\u00e9ptelen vagyok ut\u00e1lni, ez\u00e9rt is maradtam ki az eg\u00e9szb\u0151l. Lemorzsol\u00f3dtam, hogy ne \u00e1larcoskodjak minden m\u00e1sodik nap. Egy id\u0151szak volt. J\u00f3 volt. De m\u00e1r sz\u00e9t kell szak\u00edtani, sz\u00e9t kellett szak\u00edtani, mert m\u00e1r t\u00fal naggy\u00e1 n\u0151tte ki mag\u00e1t. Most olyan t\u00f6k\u00e9letesnek t\u0171nik minden, tudod, azt hittem jobban fog f\u00e1jni. \u00c9s f\u00e1j is, hi\u00e1nyzik is, \u00fcress\u00e9g is van, de t\u00f6bbet v\u00e1rtam. Tudod, lehet az a baj meg j\u00f3, hogy most m\u00e1r fokozatosan d\u00f6bbenek r\u00e1 a gondolatok \u00e1ltal a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 helyzetekben, hogy mi volt ott a l\u00e9nyeg, hogy mit kell beismerni, \u00e9s hogy az eg\u00e9sz mit is takar igaz\u00e1n. Tal\u00e1n ez a kulcsa mindennek. Tal\u00e1n neked is. Mindenf\u00e9lek\u00e9ppen k\u00f6nnyebb \u00edgy elengedni azt, amit \u00e9ppen el kell. Ne f\u00e9lj, t\u00e9ged teljes val\u00f3dban \u00fagysem tudlak majd kit\u00f6r\u00f6lni, nem is szeretn\u00e9m, de te se engem. Kapcsol\u00f3dva vagyunk a Mars perem\u00e9n. Mondj egy \u00e1llatot, amiben csak \"e\" mag\u00e1nhangz\u00f3 szerepel! <\/em>Eszembe jutott, vajon mondan\u00e1l? Egy m\u00e1sodperced van a v\u00e1laszra. Egy m\u00e1sodperced van a d\u00f6nt\u00e9sekre. T\u00f6bb ezer kilom\u00e9teres hajfonat. Nem is, igen is, tal\u00e1n is. Egy m\u00e1sodperc.\n\nN\u00e9ha j\u00f3 dolog d\u00f6nt\u00e9sk\u00e9ptelenk\u00e9nt utazni a v\u00e1rosban. Csak n\u00e9zel szertesz\u00e9t, nyitott szemmel, \u00e9s az j\u00e1r a fejedben, hogy minden j\u00e1r a fejedben. Hogy m\u00e1r kezdted elfelejteni az apr\u00f3 csod\u00e1kat k\u00f6r\u00fcl\u00f6tted, \u00e9s most mily elvar\u00e1zsol\u00f3dva n\u00e9zed az eget, a r\u00f3zsasz\u00edn eget \u00e9s a lemen\u0151 napot. Emberek az utc\u00e1n, a vonaton, sorsuk, terveik, \u00e1lmaik, t\u00f6rt\u00e9n\u00e9seik vannak, s ebben a kis id\u0151ben eggy\u00e9 v\u00e1lunk vel\u00fck, hogy azt\u00e1n folytassuk tov\u00e1bb az utunkat. T\u0151l\u00fck k\u00f6nny\u0171 elv\u00e1lni, pedig lehet, hogy az egyik utas vagy j\u00e1rk\u00e1l\u00f3 \u00e9pp olyan, mint mi magunk, lehet, hogy lelkit\u00e1rsak lenn\u00e9nk vele, ha k\u00f6zelebbr\u0151l ismern\u00e9nk. Vagy lehet, az a tot\u00e1lisan t\u00f6k\u00e9letes szerelem, aki \u00e9ppen az el\u0151bb biciklizett el el\u0151tt\u00fcnk a Szabads\u00e1g h\u00eddon, vagy aki alig p\u00e1r centire \u00fclt t\u0151l\u00fcnk a metr\u00f3n. Idegen sorsok, idegen lelkek, val\u00f3di \u00e9s megfejthetetlen szem\u00e9lyis\u00e9gek, ak\u00e1rmerre is pillantunk. M\u00e9gsem vessz\u00fck \u00e9szre, oly term\u00e9szetesnek t\u0171nik minden. Te is term\u00e9szetes vagy. Mindenki term\u00e9szetes, megszokott, \u00e9s tervszer\u0171.\n\nTervszer\u0171ek vagyunk a hatalmas v\u00e9gtelenben. T\u0151l\u00fck k\u00f6nny\u0171 elszakadni, mintha sosem tal\u00e1lkoztunk volna vel\u00fck, mert nem okoznak f\u00e1jdalmat a kiejtett mondataik, hiszen nem cseveg\u00fcnk vel\u00fck olyan dologr\u00f3l, amivel megismerhetnek minket. S\u0151t, s\u00e9t\u00e1lunk, \u00e9s egy\u00e1ltal\u00e1n nem besz\u00e9lget\u00fcnk. Csak els\u00e9t\u00e1lunk nap, mint nap m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s, t\u00f6bb milli\u00f3 ember mellett. \u00c9s mit csin\u00e1lunk? Telefont p\u00f6ty\u00f6g\u00fcnk a piros metr\u00f3n, k\u00f6nyvet olvasunk a k\u00e9k metr\u00f3n, n\u00e9z\u00fcnk ki az ablakon a h\u00e9ven, zen\u00e9t hallgatunk az utc\u00e1n, cigarett\u00e1zunk \u00e9s nevet\u00fcnk v\u00e1r\u00e1s k\u00f6zben a s\u00f6t\u00e9tben. N\u00e9ha mosolygunk az idegenekre, de az\u00e9rt fura, nem igaz? Annyira megszokott az eg\u00e9sz, hogy m\u00e1r senki sem t\u0171nik idegennek, pedig soha nem l\u00e1tjuk \u0151ket megint. A megszokotts\u00e1g h\u00e9tk\u00f6znapi. A megszokotts\u00e1g azaz, hogy tudjuk, nem t\u00f6rt\u00e9nhet semmi baj, mert a napok ugyanolyanok - abb\u00f3l a szempontb\u00f3l, hogy mindig is lesznek emberek k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk.\n\nKecske.\n<\/em>Lepke.<\/em>\nTeve.<\/em>\nMedve.<\/em>\n\nhttps:\/\/www.youtube.com\/watch?v=xqEZn_PCcIA","type":"rich"}