{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Du bist gut. ","html":"\"whapgirl\"<\/a>.Kedves Felh\u0151,\n\nAzt hiszem, m\u00e1r megint hi\u00e1ba v\u00e1rn\u00e1m, hogy kimond vagy \u00e9pp ki\u00edrd magadb\u00f3l azt az egyetlen egyszer\u0171 kifejez\u00e9st, hogy 'boldog n\u00e9vnapot'. Mi m\u00e1r csak ilyenek vagyunk. Olyasvalamire v\u00e1runk, ami lehet az\u00e9rt cs\u00e1b\u00edt\u00f3, mert olyan messzinek t\u0171nik az el\u00e9rhet\u0151s\u00e9ge. Mindent elv\u00e1rsz, hogy \u00e9n m\u00e1r igaz\u00e1b\u00f3l semmit se v\u00e1rjak el, tudod, mennyire \u00fcres az agyam, ha egym\u00e1s kapcsolat\u00e1ra gondolok? Kifogytam, elfogytam, lefogytam. M\u00e9g halv\u00e1ny eml\u00e9kem van arr\u00f3l, hogy mennyire er\u0151teljesen, nagy temperamentumoss\u00e1ggal \u00e9reztem veled kapcsolatban, de hogy ez hova t\u0171nt? Elfutott, elszaladt, b\u00faj\u00f3csk\u00e1t j\u00e1tszik a n\u00e9gy fal k\u00f6z\u00f6tt a szabadban, mintha sosem \u00e9rhetett volna utol, mintha sosem \u00e9rhettem volna utol. S t\u00fal labilis vagyok ahhoz, hogy ez ne r\u00e1zzon meg annyira, hogy ne vegyem magamra a saj\u00e1t kimondott szavaimat a te k\u00e9rd\u00e9seidre, hogy ne \u00fagy \u00e9rezzem magam, mint aki \u00e9ppen \u00f6nmag\u00e1t v\u00e1lassza a meg nem \u00e9rtett cselekedett helyett. \u00c9n m\u00e1r nem vagyok az a l\u00e1ny, aki voltam. \u00c9n m\u00e1r nem vagyok vad\u00f3c, aki gondolkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl ugrik bele a felmer\u00fclt \u00f6tletekbe csak az\u00e9rt, mert nem gondolkodik, hanem az \u00e9rzelmeire hallgat. 'M\u00e9rleg vagyok - m\u00e9rlegelek', mondta B, s amit r\u00e9gen annyira tagadtam, elleneztem, az most annyira az \u00e9letemm\u00e9 v\u00e1lt. M\u00e9gis \u00e9n \u00e9rzem magam felett\u00e9bb elcseszettnek, s te k\u00f6zben pedig meg sem \u00e9rted mit mi\u00e9rt teszek. M\u00e1r nem az a l\u00e1ny vagyok, aki l\u00e1zadozik a rendszer, a fogalmak, a minden ellen. M\u00e1r nem az a l\u00e1ny vagyok, aki k\u00fatba dob mindent csak az\u00e9rt, hogy p\u00e1r napig a mazochistas\u00e1g kir\u00e1lyn\u0151je legyen, s \u00fajb\u00f3l tal\u00e1n olyat tegyen, amit nem is \u0151 szeretne, csak az szeretn\u00e9, akit szeret. K\u00e9pes vagyok nemet mondani \u00f6nmagamnak. K\u00e9pes vagyok meg\u00e1ll\u00edtani m\u00e9g a kanyar el\u0151tt saj\u00e1t magamat. Mi\u00e9rt nem vagy velem ink\u00e1bb ahelyett, hogy a r\u00e9git v\u00e1rd vissza? A m\u00falt sosem j\u00f6n vissza, s t\u00fal f\u00e1radts\u00e1gos munka ezt v\u00e1rni, mik\u00f6zben a jelen el\u00faszik melletted. M\u00e1r megtanultam a nagy igazs\u00e1got, az egyiket, hogy minden\u00e1ron nem kellenek a kapcsolatok, hogy minden\u00e1ron nem fogok \u00e9rte k\u00fczdeni, hogy igenis k\u00f6teless\u00e9g visszaadni mindazt, amit az ember kapott. Elv\u00e1rsz t\u0151lem valamit, de magadt\u00f3l mit v\u00e1rsz el? Hogy nem veszeksz\u00fcnk? Kev\u00e9s, t\u00fals\u00e1gosan kev\u00e9s ezt beledobni a kalapba a t\u00f6bbi nagyobb dolog mell\u00e9, \u00e9s am\u00fagy sem \u00e9rdekel, sosem \u00e9rdekelt, mert a veszeked\u00e9sek hangos, kattog\u00f3 zaja volt az, ami \u00e9ltette a kapcsolatunkat. Tal\u00e1n ez\u00e9rt vagyunk ennyire \u00fcresek \u00e9s elcs\u00e9peltek egy\u00fctt, mert nem mer\u00fcnk veszekedni. Nek\u00fcnk ord\u00edtanunk kell, hogy a fal beleremegjen! Nek\u00fcnk t\u00f6rn\u00fcnk \u00e9s z\u00faznunk kell, hogy az emberek megijedjenek, hogy a leveg\u0151 megsz\u00e1radjon! Nek\u00fcnk nagy \u00e9rzelemmel kell minden k\u00f6z\u00f6s dolgot meg\u00e9ln\u00fcnk, k\u00fcl\u00f6nben elapadunk az unalmas, sz\u00e1raz s\u00edkon. De te m\u00e1r nem \u00edgy akarod ezt, \u00e9n m\u00e1r nem tudom hogyan akarom, de m\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben nem m\u0171k\u00f6d\u00fcnk. Beleest\u00fcnk \u00f6nmagunk legnagyobb csapd\u00e1j\u00e1ba: sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van arra, hogy sz\u00fcks\u00e9g legyen, csup\u00e1n nem tudjuk be\u00e9p\u00edteni a jelenlegi \u00e9let\u00fcnkbe az eg\u00e9szet, kint meg hideg van ahhoz, hogy \u00e1larcokat h\u00fazg\u00e1ljunk magunkra. M\u00e1r nem el\u00e9g az, hogy a felsz\u00edn alatt, titokban vagyunk egym\u00e1s mellett, hogy nevet\u00fcnk, hogy l\u00e9tez\u00fcnk, de szigor\u00faan \u00fagy, hogy a t\u00f6bbiek m\u00e9g csak ne is sejthess\u00e9k, hogy ism\u00e9t j\u00f3k vagyunk. Senkinek nincs sz\u00fcks\u00e9ge ilyen kapcsolatra, minket is ez fog t\u00f6nkretenni, m\u00e9gis ink\u00e1bb k\u00fczd\u00fcnk, pr\u00f3b\u00e1lunk megfelelni ennek a valaminek ahelyett, hogy el\u0151rel\u00e9pn\u00e9nk, hogy v\u00e1laszoljunk \u00e9s \u00f6sszetegy\u00fck a v\u00e1laszainkat. Akkor voltunk t\u00f6k\u00e9letesek, amikor egyszerre v\u00e1ltoztunk, amikor egy s\u00edkon mozogtunk, de most m\u00e1r olyannyira sz\u00e9tszakadtunk, hogy a villanyokat leoltott\u00e1k, mi pedig a t\u00f6k s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1ban \u00e1llunk a konnektort keresve. A r\u00e9git v\u00e1rjuk, de azt\u00e1n \u00fajb\u00f3l \u00e9s \u00fajb\u00f3l neki \u00fctk\u00f6z\u00fcnk a falnak. Mi\u00e9rt ragaszkodunk valamihez, aminek l\u00e1tsz\u00f3lag nem k\u00e9ne m\u0171k\u00f6dnie? Mert tal\u00e1n m\u00e9g k\u00e9ne, csak mi csin\u00e1ljuk rosszul.\n\n'Csak lenni, lenni \u00e9s nem gondolni,\nutazni, utazni, jobb mint landolni.'\u00a0 <\/em>A soraim. Akarva-akaratlanul is a soraink. Mindent belek\u00e9pzelt\u00fcnk, mindent \u00e1lmodtunk, mindent eltervezt\u00fck, ami ebben a k\u00e9t sorban benne van. K\u00e9t sorban m\u00e9rnek minket. K\u00e9t soros vad fruttik dal vagyunk. S ez sosem \u00e9r v\u00e9get, s oly l\u00e9nyegtelen hogy mit szeretn\u00e9nk \u00e9s hogyan szeretn\u00e9nk: az akaratunk nem sz\u00e1m\u00edt, csak az egy\u00fctt kisuttog\u00f3 l\u00e9legzetv\u00e9teleink sz\u00e1ma. Meg kell tanulnunk a jelen\u00fcnkbe helyezni \u00f6nmagunkat an\u00e9lk\u00fcl, hogy a r\u00e9gi id\u0151ket v\u00e1rn\u00e1nk ak\u00e1r tudat alatt is. M\u00e1r nem vagyunk azok, akik voltunk, m\u00e1r nem vagy az, aki volt\u00e1l \u00e9s m\u00e1r nem vagyok az, aki voltam, de att\u00f3l m\u00e9g lehet\u00fcnk egy oldalon. Indokok? Okok? Megmagyar\u00e1zhatatlan er\u0151k lebegnek a m\u00e1morban. Megmagyar\u00e1zhatatlanul t\u00e1tong\u00f3 \u0171r a sziv\u00e1rv\u00e1ny k\u00f6zep\u00e9n. Nem ellened sz\u00f3l most ez mind, s tal\u00e1n nem is ellenem sz\u00f3l az el nem hangzott mondat, a v\u00e9gtelen rosszul es\u0151 \u00e9rz\u00e9s, hanem annak sz\u00f3l, hogy ilyenkor mindig r\u00e1d\u00f6bben\u00fcnk, nem lehet v\u00e9ge, csak j\u00f3 helyre kell tenni magunkat. Nem maradhatunk le egym\u00e1st\u00f3l, hogy megmaradjunk.\n\n\u00d6lel\u00e9s. <\/em>XYp\u00e9ld\u00e1tlanl\u00e9ny.<\/em>\n\n ","type":"rich"}