{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"M\u00e1r febru\u00e1r... Lev\u00e9l.","html":"\"stone01\"<\/a>Kedves Felh\u0151,\n\n<\/em>L\u00e1zasan behozom a lemarad\u00e1somat. H\u00f3napokig nem \u00edrtam neked, most meg majdnem k\u00e9tnaponta levelet \u00edrok a felh\u0151nek. Nem tudn\u00e1m megmondani, hogy melyik a rosszabb, s tudod, nem is szeretn\u00e9m megmondani, nem akarok ilyeneken gondolkodni, de ez a fajta \u00edr\u00e1s megnyugtat. Tal\u00e1n mert azt \u00e9rzem, hogy ilyenkor kibesz\u00e9lem magamb\u00f3l, ha felh\u0151sen is, ha csupa-csupa k\u00f6d\u00f6s megfogalmaz\u00e1ssal is, amit lehet csak \u00e9n \u00e9rtek vagy m\u00e9g \u00e9n sem \u00e9rtek, de m\u00e9gis megnyugszom t\u0151le. T\u0151led. H\u00e1t nem fura? Cs\u00fct\u00f6rt\u00f6k este, amikor v\u00e1rtam a keletiben a vonatot, egy k\u00e9pzeletbeli jelenet t\u00e1rult a szemeim el\u00e9. Az agy n\u00e9ha megvicceli az embert, a hideg fel\u00e9breszti a k\u00e9pzel\u0151er\u0151t. Ott voltunk egym\u00e1s mellett, ideges voltam \u00e9s fesz\u00fclt, lehets\u00e9ges, hogy ez\u00e9rt \u00e9rzem magam ilyennek ebben a pillanatban is, lehet ez\u00e9rt keltem fel \u00edgy, ez\u00e9rt aludtam el \u00edgy, mert nem tudtam teljesen megszabadulni att\u00f3l, amit el\u00e9m vet\u00edtettek odafentr\u0151l. Ha m\u00e1r okokat keres\u00fcnk mindenre, ugye, h\u00e1t keres\u00fcnk nagy okokat. Besz\u00e9lt\u00fcnk, mozgott a sz\u00e1nk, m\u00e9gsem tudn\u00e1m visszaid\u00e9zni a szavakat, a hangunkat. Mint valami n\u00e9mafilm az eg\u00e9sz, s m\u00e9gis k\u00f6r\u00fclvett minket a zaj. \u00c9s a s\u00f6t\u00e9tben s\u00e9t\u00e1l\u00e1s eszembe juttatta, hogy \u00e1tgondoljak, sorba tegyek mindent, m\u00e1rmint a gondolatok \u00e9s a t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek, ak\u00e1r jelen \u00e9s ak\u00e1r m\u00falt \u00e9s ak\u00e1r j\u00f6v\u0151 szempontj\u00e1b\u00f3l. S tudod, mindig akkor ker\u00fcl\u00f6k ilyen \u00e1llapotba, amikor az \u00e9letembe cs\u00f6ppensz. Ezt ott, \u00e9jf\u00e9lkor, a hidegben mondatta ki velem valami, ami bel\u00fclr\u0151l mindig l\u00e1t. Fogja a kezemet, \u00e9s nem enged el. D\u00f6nt\u00e9sek j\u00f6hetnek, vacill\u00e1lhatok, ordib\u00e1lhatok a kihalt vagy zs\u00fafolt utc\u00e1n, belenevethetek a csendbe vagy \u00e9pp egy t\u00f6meg k\u00f6z\u00e9, \u00f6sszeeshetek \u00e9s fel\u00e1llhatok, nem sz\u00e1m\u00edt, mert van bennem valami, ami megv\u00e9d, \u00e9s ez teljesen m\u00e1s, mint egy be\u00e9p\u00edtett, felemelt, er\u0151s fal. Kett\u0151s \u00e9rz\u00e9sek, rengeteg t\u00f6bb sz\u00e1lon fut\u00f3 hangulat. De nem tudlak elengedni, maxim\u00e1lisan ragaszkodom e boldogs\u00e1g kicsiny sark\u00e1ba, pedig a t\u00f6bbi mind azt mutatja, hogy ez a helyzet, ez a kapcsolat nem \u00e9ppen j\u00f3 hat\u00e1ssal b\u00edr\u00f3 valami. Mert ez m\u00e1r csak valami megmagyar\u00e1zhatatlan fon\u00e1l, ami m\u00e1r nem is lehet kapaszkod\u00f3nak mondani - legal\u00e1bbis, m\u00e1r nem szeretn\u00e9k kapaszkod\u00f3nak hinni. But\u00e1k vagyunk mi emberek, ebb\u0151l is kider\u00fcl. Mindent megtesz\u00fcnk egy csepp boldogs\u00e1g\u00e9rt, s ez\u00e9rt mindent, de mindent elvisel\u00fcnk panaszkod\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl. Pedig azt\u00e1n hogy is van ez? Mondjam azt, eleve nem kellett\u00e9l volna, eleve nem kellettem volna, eleve nem kellett volna ez a kapcsolat egyik\u00fcnknek se, a vil\u00e1gnak se? K\u00f6zepesen hazudn\u00e9k. Kellett is, nem is kellett, sz\u00fcks\u00e9g is volt r\u00e1, nem is volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g, a mi\u00e9nk volt, a tied volt, a mindenki\u00e9 volt, s k\u00f6zben m\u00e9gsem volt senki\u00e9,\u00a0 hogy v\u00e9geredm\u00e9nyben az emberekk\u00e9 legyen. El\u00e9gg\u00e9 nevets\u00e9ges. El\u00e9gg\u00e9 nevets\u00e9gesek vagyunk. Sz\u00f3val, ilyen gondolatokat \u00e9s k\u00e9pzelg\u00e9seket is mag\u00e1ba foglal n\u00e9ha a Keleti P\u00e1lyaudvar. Ilyen t\u00f6rt\u00e9neteket, amik m\u00e9g m\u00e1snap is fesz\u00fcltt\u00e9 teszik az embert, mert mi m\u00e1s\u00e9rt tenne idegess\u00e9 minden m\u00e1s, vagy mindenki m\u00e1s? Senki nem szereti, ha nem \u0151 ir\u00e1ny\u00edtja saj\u00e1t mag\u00e1t. Senki nem szeret kiszolg\u00e1ltatott lenni, m\u00e9g \u00f6nmag\u00e1nak sem. Senki nem szereti, ha nem tudatosan t\u00f6rt\u00e9nnek a dolgok maga k\u00f6r\u00fcl, s ezekben \u00e9n sem vagyok kiv\u00e9tel. Vannak kimondott, odabiggyesztett, m\u00e1sok \u00e1ltal mondott mondatok, amikre legyint az ember, de azt\u00e1n p\u00e1r h\u00e9t, p\u00e1r h\u00f3nap ut\u00e1n el\u0151j\u00f6n, hogy elbizonytalan\u00edtson minket. Mindig az er\u0151sebbet akarjuk elbizonytalan\u00edtani, mert tudjuk, hogy csak \u00edgy gy\u0151zhetj\u00fck le. Te is ezt csin\u00e1ltad, s nekik is ez a legjobb eszk\u00f6z\u00fck az \u00e9letre. Hat\u00e1sos, n\u00e9zd csak meg, s ha el\u00e9rik, akkor m\u00e1r esz\u00fckbe sem jut keresni, mert \u00fagy gondolj\u00e1k, legy\u0151ztek. Pedig csak a sz\u00e1m\u00edt\u00f3k \u00e9s a k\u00e9tsz\u00edn\u0171ek gondolkodnak \u00fagy, hogy vannak gyeng\u00e9k \u00e9s b\u00e1trak, s a gyenges\u00e9g az mennyire cseszett\u00fcl g\u00e1z dolog. M\u00e1r mi\u00e9rt lenne az? Minden ember gyenges\u00e9gb\u0151l \u00e9s er\u0151ss\u00e9gb\u0151l \u00e1ll \u00f6ssze - mi\u00e9rt k\u00e9ne valamit is sz\u00e9gyellni? Buta, aki \u00edgy gondolkodik, \u00e9s nem az intellektu\u00e1lis\u00e1t k\u00e9rd\u0151jelezem meg. A butas\u00e1got nem csak az \u00e9szre lehet haszn\u00e1lni. S\u0151t.\n\nLeveleket \u00edrok neked, febru\u00e1rban, pedig azt hiszem, meg sem \u00e9rdemeln\u00e9d. Meg sem \u00e9rdemeln\u00e9nk. Azt szokt\u00e1k mondani, hogy t\u00f6bbnyire h\u00e1ts\u00f3sz\u00e1nd\u00e9kon alakulnak a kapcsolatok. Ez is a gondolataim k\u00f6z\u00e9 ker\u00fclt az esti s\u00e9ta folyam\u00e1n, \u00e9s tudod, ut\u00e1ltam magamat \u00e9rte, mint ahogy akkor is ut\u00e1lom magamat, ha egy m\u00e1sodpercre, egy _m\u00e1sodpercre ut\u00e1lok valakit. Ha \u00e9n egy m\u00e1sodpercet nem b\u00edrok elviselni, akkor ti hogy vagytok k\u00e9pesek \u00f3r\u00e1kat, heteket, h\u00f3napokat, \u00e9veket elt\u00f6lteni \u00fagy, hogy nem szerettek valakit \u00e9s \u00fagy tesztek, mintha az illet\u0151 nem is l\u00e9tezne? Meg k\u00e9ne tanulnom, tal\u00e1n majd lesz egy ilyen foglalkoz\u00e1s: Tanulj meg ut\u00e1lni!, Alaptanfolyam. \u00c1ra: 25,400 Ft.<\/em> Lesz majd halad\u00f3 meg profi csoport is, a v\u00e9g\u00e9n pedig kapsz egy oklevelet, amire r\u00e1 lesz \u00edrva, hogy\u00a0XY sikeresen elv\u00e9gezte a tanfolyamot, m\u00e1t\u00f3l k\u00e9pes ut\u00e1lni!,\u00a0<\/em> s mindenf\u00e9le ilyen szitu\u00e1ci\u00f3s feladatok lesznek, hogy min\u00e9l jobban belek\u00f6ss \u00e9s bunk\u00f3n len\u00e9z \u00e9s kit\u00f6r\u00f6lj m\u00e1sokat abban az adott pillanatban. Hogy ne sz\u00e1m\u00edtsanak az \u00e9rzelmek, mert feleslegesek, mert csak g\u00e1tolnak abban, hogy magaddal kar\u00f6ltve \u00e9lj. Egyszer megn\u00e9zn\u00e9k egy ilyet. Egyszer tal\u00e1n megcsin\u00e1lom. Egyszer tal\u00e1n megcsin\u00e1ljuk. Kicsit szarkasztikus vagyok, azt hiszem bevallhatom, de m\u00e9g szokom az embereket \u00fagy, hogy igaz\u00e1b\u00f3l ismerem \u0151ket. Az \u00e9let egy paradoxonos luftballon, ami b\u00e1rmikor kipukkadhat. Tudod, mit szeretek benn\u00fck? Hogy minden ember k\u00e9pes minden m\u00e1sodpercben tan\u00edtani valami \u00fajat, hogy folyamatosan k\u00e9pesek meg\u00fajulni, \u00e9s ezt most b\u00e1rmilyen \u00e9rtelemben kell \u00e9rteni. Azt hiszem, csak ez sz\u00e1m\u00edt, hiszen amikor m\u00e1r nem tudnak meglepni semmivel, amikor m\u00e1r nincsenek meglepet\u00e9sek, akkor kezdt\u00e9l el v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen ki\u00fcresedni, akkor kezdt\u00e9l el feh\u00e9rebb lenni az egyszer\u0171 v\u00e1szonn\u00e1l is. T\u00fal sok a k\u00e9rd\u00e9s, a tett, a k\u00e9rd\u0151jelbe csomagolt d\u00f6nt\u00e9shozatal, a kaland, a csend, a zaj, az \u00faj, a r\u00e9gi, a m\u00falt, a jelen, az elszakad\u00e1s, a meg nem \u00e9rtetts\u00e9g, a hallgat\u00f3s\u00e1g? J\u00f3l \u00e9led az \u00e9leted.\n\nTanultam a napokban valamit, most megosztom veled, Felh\u0151m: csak az vesz valamit mag\u00e1ra, akinek a lelkiismerete nem h\u00f3feh\u00e9r azzal a dologgal kapcsolatban, vagy eleve labilis l\u00e1bakon \u00e1ll, kifel\u00e9 m\u00e9gis az \u00f6sszeszedetts\u00e9get mutatja.<\/em> Pedig ezt m\u00e1r sokan elmondt\u00e1k, de m\u00e9gsem olyan sokan mint k\u00e9ne, hogy nem szabad azt mutatni hogy minden rendben, amikor nincs minden rendben. Ez nem \u00fari viselked\u00e9s, hogy felveszed a mindennapos, men\u0151 \u00e1larcodat. Ez nem \u00fari viselked\u00e9s, hanem a legnagyobb butas\u00e1g, amivel csak \u00f6nmagadat lass\u00edtod le, hogy \u00f6sszebar\u00e1tkozz \u00f6nmagaddal, hogy kiismerd a vil\u00e1got. Tudod, \u00fajra tanulunk mindent. Ha valamit biztosan tudunk, azt is folyamatosan \u00fajra kapjuk az \u00e9lett\u0151l, hogy kieg\u00e9sz\u00edts\u00fck, hogy egy tiszt\u00e1bb \u00e9s teljes k\u00e9pet kapjunk a Nagy Igazs\u00e1gok F\u00f6ldj\u00e9r\u0151l. Van m\u00e9g egy, a bar\u00e1tok nem csak a boldogs\u00e1gban bar\u00e1tok. A k\u00f6zeliek m\u00e9g hajnal n\u00e9gykor is felh\u00edvnak egy hogy vagy-gyal.\n\n'Az \u00f6nismeret azt jelenti, hogy a vil\u00e1g \u00f6sszes emberi tulajdons\u00e1ga ott van bennem, csak m\u00e9g esetleg nem ker\u00fcltem olyan \u00e9lethelyzetbe, hogy mindezt felismerjem.' Cs.I<\/em>\n\nTudod, ami\u00f3ta nincs telefonom, h\u00e1rom hete lassan, az\u00f3ta nagyobb fokozatban kapom az \u00f6nismeret-d\u00f3zist. M\u00e1r annyira megszoktam, hogy elszoktam az elektronikus k\u00fcty\u00fct\u0151l. Az eg\u00e9sznek \u00edgy kell t\u00f6rt\u00e9nnie, a mindens\u00e9get kapjuk nem egy dobozb\u00f3l, hanem magunkb\u00f3l. Filozof\u00e1lgatunk, \u00e9s mindenest\u00fcl kiadjuk magunkat, hogy azt\u00e1n m\u00e9gis megtartsuk a kell\u0151 pillanatban a h\u00e1rom l\u00e9p\u00e9s t\u00e1vols\u00e1got. Sz\u00fcks\u00e9gem van mostan\u00e1ban a t\u00f6k\u00e9letes pillanatokra, hogy ne zuhanjak le.\n\n\u00d6lel\u00e9s,\nXY p\u00e9ld\u00e1tlanl\u00e9ny.<\/em>","type":"rich"}