{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Talks about.. XYZC.","html":"
\n

\"lucky\"<\/a>'Mindenkinek az \u00e9let\u00e9ben kell, hogy legyen legal\u00e1bb egy ember, aki\u00e9rt a vil\u00e1g v\u00e9g\u00e9re is elmenne \u00e9s b\u00e1rmit megtenne. Ez a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli szeretet az igazi bar\u00e1ts\u00e1g.<\/em>\n Ha van az \u00e9letedben egy igaz bar\u00e1tod, nyugodtan tarthatod magad szerencs\u00e9snek.<\/em>\n Ha t\u00e9ged tart valaki igaz bar\u00e1tnak, m\u00e9g szerencs\u00e9sebb vagy.'<\/em>\n(YehudaBerg; mai).<\/em><\/p>\n<\/blockquote>\n

.Azt akartuk, hogy f\u00e1jjon. Azt akartuk, hogy \u00e9rezz\u00fck minden egyes pillanat\u00e1t annak a percnek, m\u00e1sodpercnek, amit egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk. Bele sem gondoltunk abba, hogy t\u00e9nyleg f\u00e1jni fog, hogy t\u00e9nyleg kipip\u00e1ltuk az ikszet \u00fagy, hogy k\u00f6zben minden bel\u00e9nk v\u00e9s\u0151d\u00f6tt. Eml\u00e9knyomokat akartunk, \u00e9s h\u00fas-v\u00e9r eml\u00e9keket kaptunk. Megremeg a sz\u00e1nk sz\u00e9le, a sz\u00edv\u00fcnk kihagy, leveg\u0151t is alig kapunk, egyszerre fuldoklunk, egyszerre \u00e9rezz\u00fck magunkat a leghangosabb zaj k\u00f6zep\u00e9n \u00e9s egyszerre \u00e9rezz\u00fck magunkat a legcsendesebbnek. Egym\u00e1s\u00e9rt lett\u00fcnk egym\u00e1shoz k\u00f6zel m\u00e9g akkor is s\u0151t, akkor a legjobban, amikor igaz\u00e1b\u00f3l rohadt t\u00e1vol vagyunk egym\u00e1st\u00f3l. A kapcsolatunk t\u00f6bb lett, mint azt valaha is \u00e1lmodtuk volna. Igazibb \u00e9s facsar\u00f3bb. Kett\u00e9t\u00f6rsz, hogy egybeny\u00edlj egy m\u00e1sik emberrel; amikor amaz mindent tud r\u00f3lad an\u00e9lk\u00fcl, hogy megsz\u00f3laln\u00e1l, hogy mutatn\u00e1l valamit, hogy grimaszt v\u00e1gn\u00e1l, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n meg jelenj el\u0151tte, igen ez az a helyzet, amikor tehetsz, tehettek b\u00e1rmit, \u00f6r\u00f6kre megvan k\u00f6tve a kezetek egy k\u00f6z\u00f6s fon\u00e1llal. Elszak\u00edthatatlan fon\u00e1l, \u00e1tugorhatatlanul \u00e1tugort ker\u00edt\u00e9s. Keser\u00e9des \u00e9rz\u00e9s. S\u00edrn\u00e1l \u00e9s nevetn\u00e9l egyszerre, de egyiket sem tudod megtenni, mert valami nem engedi, valami elz\u00e1r att\u00f3l, hogy spont\u00e1n \u00e9s \u00f6nk\u00e9nyt cselekedj. Hogy m\u00e1r nem egyed\u00fcl l\u00e9tezel a F\u00f6ld\u00f6n, hanem ketten, \u00e9s oly mindegy minden m\u00e1s k\u00fcls\u0151 k\u00f6r\u00fclm\u00e9ny. A h\u00e1z fel\u00e9p\u00fclt, visszakoz\u00e1st nem fogadnak el odafent.<\/p>\n

L\u00e1tni szerett\u00fck volna\u00a0 a m\u00e1sik szenved\u00e9seit, \u00f6r\u00f6meit, csal\u00f3d\u00e1sait, k\u00f6z\u00f6nyeit, kapcsolatait, haragjait... r\u00e9szt akartunk venni a m\u00e1sik \u00e9let\u00e9be, hogy tal\u00e1n a saj\u00e1tunkba ne keljen, vagy egy\u00e1ltal\u00e1n, igen ink\u00e1bb az a helyt\u00e1ll\u00f3bb, hogy egybeforrasszuk a kett\u0151t. Meg\u00f6r\u00fclt\u00fcnk neki, hogy nem kell g\u00f6rcs\u00f6sen keresni egy olyat, aki \u00fagy fogad el minket, ahogy vagyunk, hanem mag\u00e1t\u00f3l j\u00f6tt fel\u00e9nk mosolyogva. K\u00f6z\u00f6nyb\u0151l lesznek a legtart\u00f3sabb kapcsolatok.<\/em> Azt hiszem, ez t\u00e9nyleg \u00edgy van. M\u00e9g arra sem \u00fcgyeltem, hogy ordib\u00e1ljak, hogy figyeljek, csak ott volt\u00e1l egyre k\u00f6zelebb \u00e9s k\u00f6zelebb, s m\u00e1r csak akkor ocs\u00fadtam fel, amikor \u00e9reztem, hogy megszerettelek. Sunyi m\u00f3don tal\u00e1ltunk egym\u00e1sra. Sunyi m\u00f3don hitett\u00fck el egym\u00e1ssal, hogy ne t\u00f6r\u0151dj\u00fcnk semmi m\u00e1ssal, ne t\u00f6r\u0151dj\u00fcnk a b\u00e1rdokkal, csak nyissunk a vil\u00e1gra m\u00e9g jobban \u00e9s sodr\u00f3djunk.<\/p>\n

Sodr\u00f3dtunk.<\/p>\n

Azt akartuk, hogy f\u00e1jjon. Kibesz\u00e9lt\u00fcnk magunkb\u00f3l mindent, olykor hangosan \u00e9s olykor halkan, de mindv\u00e9gig azt akartuk, hogy f\u00e1jjon. S m\u00e9gsem f\u00e1jt, mert volt egy ember mellett\u00fcnk, aki fogta a kez\u00fcnket. Ak\u00e1r az oda\u00e9gett \u00e9telmaradv\u00e1ny, a g\u0151z\u00f6lg\u0151 k\u00e1v\u00e9 az utca k\u00f6v\u00e9n, a nappal elt\u00e9ved\u00e9s mert egym\u00e1sra sem hallgatunk de magunkra sem, az \u00e9jszakai h\u00f3es\u00e9s n\u00e9z\u00e9s mik\u00f6zben a vil\u00e1g nagy dolgait valljuk meg \u00e9ppen.<\/p>\n

Sodr\u00f3dtunk.<\/p>\n

Azt akartuk, hogy\u00a0 f\u00e1jjon. Ahogy a kapcsolatok teszik \u00e1ltal\u00e1ban, \u00e9s amelyik sosem f\u00e1j, az nem \u00e9r semmit sem. Kell a visszhang, az ellenkez\u00e9s, a sikolyok, a n\u00e9ma s\u00f3hajok hogy m\u00e1r megint h\u00fclye vagy, \u00e9s az \u00f6r\u00f6k\u00f6s k\u00f6rforg\u00e1s\u00fa mozdulatok, meg az elcs\u00e9pelt minden reggel elhangz\u00f3 ritu\u00e1l\u00e9s szavak. Kellenek a f\u00e9lmegold\u00e1sok, \u00e9s a nincsenek megold\u00e1sok egy adott szitu\u00e1ci\u00f3 ut\u00e1n. Kellenek a csendek, a zajok, a megr\u00f6gz\u00f6tt l\u00e1tszat, \u00e9s a m\u00e9lyben turk\u00e1l\u00e1s. Kellenek a pillanatok, amikor nem hagyjuk egym\u00e1st, \u00e9s amikor t\u00falont\u00fal abbahagyunk mindent, bele sem gondolva, hogy mi is a val\u00f3s\u00e1g.<\/p>\n

Sodr\u00f3dtunk. De ha jobban belegondolunk, most is azt tessz\u00fck... nem igaz? \u00c1rral szemben csak az\u00e9rt, hogy a v\u00e9g\u00e9n parthoz \u00e9rj\u00fcnk. A bar\u00e1ts\u00e1g pedig pont ez: oly mindegy, hogy ugyanarra a partra \u00e9rkez\u00fcnk-e meg mindketten, ha van egy \u00f6sszekapcsol\u00f3d\u00f3 er\u0151, akkor mindig ott lesz\u00fcnk egym\u00e1s \u00e9let\u00e9ben. Igen,\u00a0 a fon\u00e1l. Lehet fekete-feh\u00e9r, sz\u00fcrke, vagy sz\u00ednes, nem sz\u00e1m\u00edt. A mi\u00e9nk.<\/p>\n\n

\n

<\/em>Az a bar\u00e1ts\u00e1g, amely abbamaradt, sohasem volt igazi.\n(SZ.J)<\/p>\n<\/blockquote>\n

<\/p>","type":"rich"}