{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Selfish and pardon. ","html":"\"mirror\"<\/a>.Most elindulok egy olyan \u00faton, ami lehet nem is annyira t\u00e9ves, mint amilyennek l\u00e1tszik. Ami lehet nem is annyira k\u00f6z\u00f6ns\u00e9gesen egyszer\u0171, mint aminek els\u0151 tapint\u00e1sra t\u0171nik. Ami lehet, hogy nem is olyan mag\u00e1nyos, de nem is \u00f6nfeledt, de nem is h\u00edrhedt. Ami lehet, hogy \u00edgy vagy \u00fagy, de t\u00f6bbet jelent majd mindenn\u00e9l, amit eddig tapasztaltam. Lehet, hogy kevesebbet. Lehet, hogy zs\u00e1kutca \u00e9s kakukktoj\u00e1s. Mindenesetre azaz egyetlen biztos ebben az \u00fatban, hogy elindulok rajta, hogy tan\u00edtani fog valamit, \u00e9s a v\u00e9g\u00e9n t\u00f6bb leszek \u00e1ltala valamivel. Valamivel. Mint amikor a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren j\u00e1tsszanak a gyerekek: az elej\u00e9n m\u00e9g f\u00e9lnek, ismerkednek az \u00faj k\u00f6rnyezettel, n\u00e9znek jobbra \u00e9s balra \u00e9s h\u00e1tra, s csak a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g viszi \u0151ket el\u0151re. A k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g, ami mindenegyes emberben ott van, csak igaz\u00e1n emberf\u00fcgg\u0151, hogy mennyire a felsz\u00ednen vagy \u00e9ppen mennyire lent a m\u00e9lyben. Mintha az id\u0151 eltelt\u00e9vel egyre jobban sz\u00e9gyelln\u00e9nk a hangosan kimondott k\u00e9rd\u00e9seinket, az arcunkra is ki\u00fcl\u0151 \u00e9rdekl\u0151d\u00e9s\u00fcnket. Mintha az id\u0151 eltelt\u00e9vel sz\u00e9gyelln\u00e9nk azt, hogy van, amiben nem v\u00e1ltozunk gyerekkori \u00e9n\u00fcnkh\u00f6z k\u00e9pest: abban, hogy \u00e9rdekelnek minket a t\u00f6bbiek, hogy min\u00e9l t\u00f6bbet szeretn\u00e9nk megtudni a vil\u00e1gr\u00f3l, amiben \u00e9l\u00fcnk.\n\nAz emberek \u00f6nz\u0151ek. Ez egy ilyen \u00f6nz\u0151, mindenkin \u00e1ttapos\u00f3 vil\u00e1g.'<\/em> A napokban t\u00f6bbet hallottam ezt a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1st, mint amennyiszer kellett volna. Mint amennyiszer szerettem volna hallani. Tal\u00e1n t\u00e9nyleg \u00f6nz\u0151 vil\u00e1g. Tal\u00e1n t\u00e9nyleg mindenki azt n\u00e9zi, hogy a j\u00f6v\u0151je legyen sz\u00e9p, t\u00f6k\u00e9letes, \u00e9s gondtalan, s az \u00e1lmai pedig val\u00f3s\u00e1gok. Tal\u00e1n a t\u00f6k\u00e9letes j\u00f6v\u0151\u00e9rt mindenre k\u00e9pesek, \u00e9s nincsen \u00f6r\u00f6k meg bizalom meg kapcsolatok. Tal\u00e1n csak azt mondj\u00e1k, hogy sz\u00fcks\u00e9ges, mert tudj\u00e1k, hogy ezt kell mondaniuk, de k\u00f6zben ott \u00e9s ott mennek tov\u00e1bb el az emberek mellett, ahol csak tudnak. M\u00e1r lassan senkit sem \u00e9rdekel a m\u00e1sik, igen, tal\u00e1n. Tal\u00e1n mindenki \u00f6nz\u0151, s ezzel a magyar\u00e1zattal mindig az j\u00f6n, aki mag\u00e1t akarja \u00f3vni. \u00d6nz\u0151 vagyok, \u00e9s? Mindenki az!' <\/em>\u00c9s ha mindenki beleugrik a k\u00fatba, akkor te is ut\u00e1nuk ugrasz, kedves? N\u00e9ha ezt megk\u00e9rdezn\u00e9m. N\u00e9ha ezt megk\u00e9rdezn\u00e9nk. Mikor a rep\u00fcl\u0151t\u00e9ren v\u00e1rsz, az a rengeteg ember mosolyog \u00e9s nevet \u00e9s t\u00e1rsalog, nem pedig azt n\u00e9zi, hogy mennyivel rosszabb vagy \u00e9pp men\u0151bb b\u0151r\u00f6nd\u00f6d van. Nem azt n\u00e9zik, hogy a m\u00e1sik mennyivel sikeresebb, vagy hogy egy\u00e1ltal\u00e1n mit keres ott. A rep\u00fcl\u0151terek egyik jellegzetess\u00e9ge az a leveg\u0151, amiben a szeretetmorzs\u00e1k, a vall\u00e1st\u00f3l \u00e9s kort\u00f3l \u00e9s nemt\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl l\u00e9v\u0151 embert\u00f6megek szerepelnek. Hogy mindenki m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s, de l\u00e9nyeg\u00e9ben m\u00e9gis ugyanazok, \u00e9s ez nem baj, ez nem sz\u00e9gyellnival\u00f3, ez nem arra \u00f6szt\u00f6k\u00e9l minket hogy \u00e1larcokat vegy\u00fcnk fel az\u00e9rt hogy egyform\u00e1k legy\u00fcnk, hanem az elfogad\u00e1sra \u00f6szt\u00f6k\u00e9l minket. Egy\u00e9nis\u00e9gek. Mindannyian. Bel\u00fclr\u0151l \u00e9rkez\u0151 sz\u00edness\u00e9g a fekete-feh\u00e9r v\u00e1sznon.\nLegal\u00e1bbis nem erre k\u00e9ne \u00f6szt\u00f6k\u00e9lni az embereket. Nem az \u00e1larcra k\u00e9ne cs\u00e1b\u00edtani, hanem \u00f6nmagukra.\n\nMinden kimondott sz\u00f3, mondat, bet\u0171tenger el\u0151tt el\u0151sz\u00f6r el k\u00e9ne t\u00f6prengeni azon, hogy mennyi a val\u00f3s\u00e1gtartalma annak, ami megfogalmaz\u00f3dott benn\u00fcnk. Hogy vajon t\u00e9nyleg helyes-e, \u00e9s senkit sem akar-e megb\u00e1ntani. M\u00e9g magunkat se. M\u00e9g m\u00e1sokat se. Az utc\u00e1n, a k\u00f6zleked\u00e9si j\u00e1rm\u0171veken... tal\u00e1n ott k\u00e9ne a legjobban egym\u00e1sra figyeln\u00fcnk. Mosolyogni a l\u00e1nyokra, a fi\u00fakra, az id\u0151sekre, a kicsikre, a fiatalokra, hogy ne a t\u00fck\u00f6rbe less\u00e9k magukat, hogy ne a t\u00fck\u00f6r belen\u00e9z\u00e9se ut\u00e1n fogja el \u0151ket azaz \u00e9rz\u00e9s hogy vannak n\u00e1luk jobbak is. Mosolyogjunk r\u00e1juk, hogy \u00e9rezz\u00e9k azt, amit alapb\u00f3l meg\u00e9rdemel mindenki: t\u00f6r\u0151d\u00e9st.\n

Amikor mosolyogsz, az eg\u00e9sz vil\u00e1g visszamosolyog r\u00e1d.\nAmikor s\u00edrsz, az eg\u00e9sz vil\u00e1g k\u00e9rd\u0151n n\u00e9z r\u00e1d.\nAmikor ugr\u00e1lsz, az eg\u00e9sz vil\u00e1g veled egy\u00fctt nevet.\nAmikor az eg\u00e9sz vil\u00e1g mosolyog, er\u0151snek \u00e9rzed magad.\nAmikor te mosolyogsz nem magadnak, hanem m\u00e1sokra \u00e9s m\u00e1soknak, az olyan mintha magadnak tenn\u00e9d - t\u00fckr\u00f6k vagyunk a vil\u00e1gegyetemben. Minden t\u00fck\u00f6r, amerre csak n\u00e9z\u00fcnk \u00e9s mozgunk. Egy hatalmas nagy t\u00fck\u00f6rk\u00e9nt l\u00e9tez\u00fcnk. Mosolyogj, hogy er\u0151t adj, hogy er\u0151t adjanak.<\/p>\n\u00c9lj\u00fcnk mosolyb\u00f3l,\n\u00e9lj\u00fcnk.'\n<\/em>","type":"rich"}