{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"too many people, too many legs. ","html":"<a href=\"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/files\/2013\/08\/1be037d97a24348ee26eff3f1df10381.jpg\"><img class=\"aligncenter size-medium wp-image-446\" alt=\"1be037d97a24348ee26eff3f1df10381\" src=\"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/files\/2013\/08\/1be037d97a24348ee26eff3f1df10381.jpg?w=300\" width=\"300\" height=\"200\" \/><\/a>\n\n.Megfogom magunkat a feh\u00e9r lepel alatt. Megfogom azokat a gondolatokat, tetteket, s dolgokat, amik tal\u00e1n nem is sz\u00fclethettek volna meg, ha nem ismertelek volna meg t\u00e9ged. Mennyi 'volna meg', mennyi \u00f3hajt\u00e1s \u00e9s bizonytalan id\u0151. Vajon, hogy \u00e9r majd v\u00e9get az \u00e9let, hogy lesz vil\u00e1gv\u00e9ge \u00e9s hogy lesz k\u00e9pszakad\u00e1s? Ezen a k\u00e9rd\u00e9sen m\u00e9g mindig nagyban t\u00f6prengek itt a Szajna partj\u00e1n\u00e1l, s egyszer\u0171en nem jut eszembe semmi k\u00e9zzelfoghat\u00f3, re\u00e1lis v\u00e1lasz.\nSok minden lehet vil\u00e1gv\u00e9ge. Az elhagy\u00e1s is. A csal\u00f3d\u00e1s is, ha olyan, mintha h\u00fasz t\u0151rrel sz\u00fartak volna h\u00e1tba. \u00d6nmagadba vetett hit megt\u00f6r\u00e9se. M\u00e1sokba vetett bizalmad elt\u0171n\u00e9se. A hely, ahol \u00e9lsz, hirtelen megsz\u0171nik l\u00e9tezni. A negat\u00edv v\u00e9lem\u00e9nyek, amik hirtelen r\u00e1d z\u00fadulnak. A nevet\u00e9s \u00e9s \u00f6r\u00f6mittas percek ut\u00e1ni hangos \u00fcv\u00f6lt\u00e9s. S persze, a t\u00e9nyleges vil\u00e1gv\u00e9ge egy meteor k\u00e9p\u00e9ben. Sok minden lehet vil\u00e1gv\u00e9ge. S tal\u00e1n az a k\u00e9pletes, \u00e9rzelmekb\u0151l n\u00f6vekv\u0151 vil\u00e1gv\u00e9ge sokkal elviselhetetlenebb, sokkal kib\u00edrhatatlanabb, mint egy meteor \u00e1ltali. Tal\u00e1n mert ut\u00f3bbiban egyb\u0151l meghalsz v\u00e9gleg, mind meghalunk, \u00e9s nem kell ut\u00f3bb \u00fajrakezden\u00fcnk semmit, nem kell \u00fajra j\u00e1rni a l\u00e9pcs\u0151fokokat, csup\u00e1n egy pukkan\u00e1s \u00e9s a f\u00f6ldi l\u00e9t \u00f6r\u00f6kre megsz\u0171nik l\u00e9tezni. Az \u00e9rzelmek m\u00e1sok. Ugye, hogy nagyon m\u00e1sok? Hi\u00e1ba t\u00f6rekszel a legnagyobb \u00e9rzelemmentess\u00e9gre, hogy semmit \u00e9s senkit ne \u00e9rezz\u00e9l, m\u00e9g \u00f6nmagadat se s\u0151t, f\u0151leg \u00f6nmagadat ne, ann\u00e1l jobban \u00e9rzel. Mi\u00e9rt akarunk megszabadulni a nyilv\u00e1nval\u00f3t\u00f3l unos-untalan, ha a f\u00f6l\u00f6slegesek\u00e9rt pedig foggal-k\u00f6r\u00f6mmel ragaszkodunk?\n\nReggel, t\u00e9nyleg kor\u00e1n volt m\u00e9g, nyolc \u00f3ra vagy lehet m\u00e9g f\u00e9l nyolc sem volt, fel\u00e9bredtem. A mellettem l\u00e9v\u0151 hely \u00fcresen kongott, a szob\u00e1ban a rol\u00f3 pont annyira felh\u00fazva, hogy ne legyen zavar\u00f3 a bes\u00fct\u0151 f\u00e9ny\u00e1radat. A szoba feh\u00e9r falai k\u00f6z\u00f6tt visszahuppantam a feh\u00e9r \u00e1gyba, oldalt fekve, hogy szememmel a kinti \u00e9gboltot f\u00fcrk\u00e9sszem. Annyira modern ez hozz\u00e1nk, vagy mi is ennyire modernek lett\u00fcnk egym\u00e1s mellett? Eml\u00e9kszem, ahogy koncertekre j\u00e1rtunk egy\u00fctt \u00e9s a t\u00f6bbiekkel, akik veled voltak \u00e9s velem \u00e9s azt\u00e1n lett egy k\u00f6z\u00f6s banda, s azt\u00e1n most megint sz\u00e9tv\u00e1ltunk, vagy \u00e9pp az, hogy egyed\u00fcl maradtunk ketten, mint valami k\u00e9t fekete pont a feh\u00e9r falon. Cigarett\u00e1ztunk \u00e9s bort ittunk, b\u00e1r bort csak \u00e9n, te s\u00f6rt, mindig modern d\u00edv\u00e1nak h\u00edvt\u00e1l ez\u00e9rt. Els\u0151 \u00e9vfordul\u00f3nkra egy olyan cigaretta, fekete tart\u00f3t kaptam, amilyen Audrey Hepburnnek is volt, \u0151 is ilyenb\u0151l sz\u00edvta el a napi ki tudja h\u00e1ny k\u00e1ros szenved\u00e9ly\u00e9t. Ut\u00e1na m\u00e1r csak Audrey lettem, ha a modern d\u00edva t\u00fal hossz\u00fanak t\u0171nt. Mel Ferrer lett\u00e9l, Audrey els\u0151 f\u00e9rje volt, tudod, valamilyen hasonl\u00f3s\u00e1g van k\u00f6ztetek. Szeretitek \u00e9s mindent megadtok a n\u0151nek, akivel \u00e9ppen egy\u00fctt vagytok, m\u00e9gis k\u00f6z\u00f6mb\u00f6sen viselkedtek, mintha teljesen j\u00f3l ellen\u00e9tek eme szerelem n\u00e9lk\u00fcl is. Ezeken gondolkoztam ma reggel ott az \u00e1gyon fekve, tudod, annyi minden k\u00e9p eszembe jutott! Egyszer tartunk egy nosztalgikus est\u00e9t? K\u00edv\u00e1ncsi lenn\u00e9k, neked mik voltak fontosak eddig, hogy a te fejedben hogyan van meg a kapcsolatunk, hogy milyen eml\u00e9keket fogsz \u0151rizni a sz\u00edvedben. S mintha r\u00e1\u00e9rezt\u00e9l volna, a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1nk ajtaj\u00e1n kil\u00e9pve, a nappaliban halk francia zene, f\u00fcst\u00f6l\u00f6k az asztalon, a konyh\u00e1b\u00f3l \u00e9des \u00e9tel illatok s te ott s\u00fcr\u00f6gt\u00e9l \u00e9s forogt\u00e1l. A konyh\u00e1n\u00e1l, ahol be kell menni, ott van egy pult, meg\u00e1lltam, \u00e9s nevettem, olyan j\u00f3\u00edz\u0171en, olyan \u0151szint\u00e9n szeretve, akit \u00e9ppen meglepnek. Meglept\u00e9l. Tudod, akkor j\u00f6ttem r\u00e1, hogy ennek a kapcsolatnak m\u00e9g nincs v\u00e9ge, hogy m\u00e9g nem is tartunk a v\u00e9ge fel\u00e9, mert meg tudsz lepni;az a meglepet\u00e9s, ami \u00f6r\u00f6met okozz, \u00e9s nem gyomorfek\u00e9lyt. Meghallottad a nevet\u00e9sem, r\u00e1m n\u00e9zt\u00e9l azzal a kisfi\u00fas b\u00e1jjal s mosollyal, odal\u00e9pt\u00e9l hozz\u00e1m, '\u00f3 Audrey, \u00f3 te szeleburdi, modern d\u00edv\u00e1m', suttogtad, mik\u00f6zben farkasszemet n\u00e9zt\u00fcnk egym\u00e1ssal, s \u00e9n ott akkor abban a pillanatban elvesztem. Nem eml\u00e9kszem mikor cs\u00f3kolt\u00e1l meg, nem eml\u00e9kszem az \u00edz\u00e9re, az illat\u00e1ra, az \u00e9rz\u00e9sre, a hossz\u00fas\u00e1g\u00e1ra, semmire sem eml\u00e9kszem, csak arra a fenem\u00f3d nagy boldogs\u00e1ghormonra, hogy t\u00fal vagyunk mi mindenen, hogy ez egy\u00e1ltal\u00e1n sosem volt a v\u00e9g, csak egy kis \u00fattorlaszt a h\u00f3vihar k\u00f6zep\u00e9n, de ellap\u00e1toltuk. Ellap\u00e1toljuk fokozatosan.\n\nR\u00e1ntott\u00e1t k\u00e9sz\u00edtett\u00e9l, piros r\u00f3zs\u00e1kat tett\u00e9l a v\u00e1z\u00e1ba, v\u00f6r\u00f6s bort \u00f6nt\u00f6tt\u00e9l, sal\u00e1t\u00e1t tett\u00e9l a r\u00e1ntotta mell\u00e9 kis t\u00e1lba. \u00d6sszevesz\u00fcnk, zs\u00e1kutc\u00e1ba \u00e9r\u00fcnk, de am\u00edg a m\u00e1sik meg tudja lepni csupa szeretettel \u00e9s \u00f6r\u00f6m cselekedettel a m\u00e1sikat, addig nincs baj, addig nincs semmif\u00e9le vesz\u00e9ly. Mi vagyunk, \u00e9s \u0151k vannak a t\u00e1volban. Mel Ferrer, \u00f3vatosan, egyenk\u00e9nt veszi el\u0151 az eml\u00e9keit.\n\nKedves Felh\u0151, ki meglepet\u00e9sszer\u0171en, az utols\u00f3 pillanatban h\u00fazza vissza a csillagot a szikla legsz\u00e9l\u00e9r\u0151l.","type":"rich"}