{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Piros tulip\u00e1nra leltem. ","html":"http:\/\/www.youtube.com\/watch?v=DwrvGMb53T8\n\nCsak kezet kell r\u00e1zni, \u00e9s kimondani. Ennyi az eg\u00e9sz, nem k\u00e9r\u00fcnk sok mindent, m\u00e9g csak lehetetlent sem. Emberek vagyunk, nem Istenek: nem\u00a0 v\u00e1runk el olyat, amir\u0151l tudjuk hogy k\u00e9ptelens\u00e9g, csup\u00e1n az apr\u00f3s\u00e1gokat szeretn\u00e9nk. Annyira t\u00falbonyol\u00edtunk mindent, annyira azt gondoljuk hogy mindenki mindent t\u00falbonyol\u00edt \u00e9s k\u00f6zben k\u00f6rbe sem n\u00e9zz\u00fcnk rendesen. V\u00e1ltozunk, v\u00e1ltoztatunk, m\u00e9gsem v\u00e1ltozik meg semmi sem. A szavakkal nem csak \u00e9p\u00edt\u00fcnk, hanem rombolunk is: a tettekkel is ugyanez a helyzet. N\u00e9ha az\u00e9rt k\u00e9st megford\u00edt\u00f3, amikor l\u00e1tjuk, hogy m\u00e1soknak most okozz \u00f6r\u00f6met az, ami egykor nek\u00fcnk az \u00e9letet jelentette: akkor legyintettek r\u00e1, most pedig \u0151k vesznek el benne. Tal\u00e1n \u00edgy egy csom\u00f3 minden lej\u00f6n a kapcsolatb\u00f3l: hogy mennyire volt igaz, \u0151szinte, odafigyel\u0151s \u00e9s val\u00f3s. Tal\u00e1n. De tal\u00e1n csak r\u00e1mutat arra, hogy adtunk valami marand\u00f3t a m\u00e1sikban, m\u00e9g ha az orbit\u00e1lisan tagadja is \u00e9s legsz\u00edvesebben elfelejten\u00e9 az eg\u00e9szet. Vannak ilyenek. Mintha sz\u00e9gyen lenne, hogy ekkor mi volt, \u00e9s ez a szavakn\u00e1l is b\u00e1nt\u00f3bb. Magasztos rombol\u00e1s. T\u0171zij\u00e1t\u00e9kos \u00fcv\u00f6lt\u00e9s. Emberek vagyunk, a legjobban mi magunk tudunk b\u00e1ntani: az indok oly mindegy, az \u00e9rz\u00e9sek m\u00e9g ink\u00e1bb l\u00e9nyegtelenek, a fontos az hogy min\u00e9l jobban \u00e9s hosszabban okozzunk s\u00e9r\u00fcl\u00e9st a m\u00e1sikon.\n\nT\u00falbonyol\u00edtunk. Nem k\u00e9rdez\u00fcnk. R\u00e1szokunk valamire, ami tal\u00e1n nem is saj\u00e1t \u00f6tlet, de bemes\u00e9lj\u00fck \u00f6nmagunknak is, hogy senkinek semmi k\u00f6ze hozz\u00e1. Sz\u00e9gyen\u00e9rzet. Sz\u00e9gyellj\u00fck. Megvetj\u00fck. Haragszunk. Mi\u00e9rt? Mi\u00e9rt van az, hogy am\u00edg nem bocs\u00e1tunk meg magunknak, addig senkihez nem fogunk tiszta lelkiismerettel \u00e1llni \u00e9s bizalommal? Olyan az eg\u00e9sz, mintha minden r\u00f3lunk sz\u00f3lna: lehet, hogy \u00edgy is van, ez m\u00e9gsem az egocentrikus k\u00f6rnyezet, csup\u00e1n az \u00e9let\u00fcnk. Magunkat b\u00fcntetj\u00fck, \u00e9s nem tudjuk az ok\u00e1t. Azt\u00e1n ezernyi korb\u00e1cs\u00fct\u00e9s, ordib\u00e1l\u00e1s, k\u00ednkeserv\u00e9s ut\u00e1n r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk: nem m\u00e1st\u00f3l kell elv\u00e1rnunk, hogy megbocs\u00e1sson, hanem saj\u00e1t magunknak kell saj\u00e1t magunknak megbocs\u00e1tani. \u00c9s megt\u00f6rt\u00e9nik. Ezer sz\u00edn esik le, ezer sz\u00f3 hagyja el a sz\u00e1nkat, ezer l\u00e9p\u00e9st tesz\u00fcnk, ezerszer szeretn\u00e9nk s\u00edrva jobb\u00e1 tenni a vil\u00e1got, ezer id\u0151 telik el, \u00e9s azt\u00e1n el\u00e9rkezik: megbocs\u00e1tunk magunknak az\u00e9rt a sok minden\u00e9rt, ami\u00e9rt igaz\u00e1b\u00f3l azt v\u00e1rtuk, hogy a m\u00e1sik bocs\u00e1sson meg nek\u00fcnk. Hamar el\u00e9rkezik, mi pedig hirtelen azt sem tudjuk, hogy mi\u00e9rt tartott ez olyan sokk\u00e1. M\u00e1moros b\u00edbores\u0151. Sz\u00edvb\u0151l j\u00f6v\u0151 mosolyok. V\u00e1ltozunk, de nem v\u00e1ltozik meg igaz\u00e1b\u00f3l senki sem. Majd ott \u00e1llunk, mosolyogva a tengerpartj\u00e1n \u00e9s arra gondolunk, hogy ez mind olyan t\u00f6k\u00e9letes, hogy t\u00f6k\u00e9letesebb m\u00e1r nem is lehetne... de. De nek\u00fcnk sz\u00e1m\u00edt a m\u00e1sik megbocs\u00e1t\u00e1sa is. \u00c9rezni akarjuk, hogy a t\u00f6bbi ember is kimondja, ki\u00fcv\u00f6lti, els\u00edrja, majd \u00f6ssze\u00f6lelkez\u00fcnk azt\u00e1n koccintunk egyet a k\u00e1v\u00e9val \u00e9s b\u00e9ke van. Nem csak lelkib\u00e9ke, t\u00f6meges felsz\u00edni b\u00e9ke is. Az ember mutathatja azt, hogy nem \u00e9rdekli, csup\u00e1n nem igaz: nem tudja \u00f6r\u00f6kre ugyanazokat kirakni a kirakat\u00e1ba.\n\nMegbocs\u00e1tunk, hogy az \u00e1lmok val\u00f3s\u00e1gg\u00e1 emelj\u00e9k ki magukat. \u00c1lmodni sz\u00fcks\u00e9ges, mindenkinek vannak \u00e1lmai: olyan \u00e1lmok, amikbe testest\u00fcl-lelkest\u00fcl benne vagyunk. Pofont adhat nek\u00fcnk, elverhet minket, k\u00e9pletesen a villamos al\u00e1 l\u00f6khet, de mi akkor is ki\u00e1llunk mellette. A megbocs\u00e1t\u00e1s is ilyen. Ak\u00e1rmi j\u00f6het, egy j\u00e9ghegy, egy vulk\u00e1nkit\u00f6r\u00e9s, egy nevet\u0151rohammal meg\u00e1ldott kardv\u00edv\u00e1s, b\u00e1rmi j\u00f6het, de ott \u00e1llunk \u00e9s nem mozdulunk. Akarjuk, hogy minden rendbe j\u00f6jj\u00f6n. Nem az\u00e9rt, mert nem tudunk \u00e9lni n\u00e9lk\u00fcle: nem, hiszen tudunk, k\u00e9pesek vagyunk r\u00e1. Hanem az\u00e9rt, mert ami hozz\u00e1nk tartozott, az mindig is hozz\u00e1nk fog, \u00edgy nem lenne k\u00f6nnyebb boldogs\u00e1gban, mint ellens\u00e9gesked\u00e9sben?\n\nJ\u00f3 lenne.\n<em>K\u00e9pzeld el \u00fajra, k\u00e9pzeld el \u00fajra...'<\/em>","type":"rich"}