{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Kavarg\u00f3s ecsetvon\u00e1s. ","html":"http:\/\/www.youtube.com\/watch?v=3PmXpT6ejE4&feature=share\n\nK\u00f6zel ment\u00fcnk, hogy visszazuhanjunk. Ismeretlen talajon haj\u00f3k\u00e1ztunk, nem tudtuk a k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9st, de pr\u00f3b\u00e1ltunk egyens\u00falyozni. Ott voltunk, eg\u00e9szen k\u00f6zel egym\u00e1shoz, \u00e9s m\u00e9gsem t\u00f6rt\u00e9nt semmi sem: vagy csak nem \u00e9rezt\u00fck? N\u00e9ha olyan nagyok az ig\u00e9nyeink, a v\u00e1gyaink, hogy ha v\u00e9g\u00fcl meg sem \u00fcti a m\u00e9rc\u00e9t, akkor magunkba fordulunk: nem akarunk, nem sz\u00e1m\u00edtunk r\u00e1, egyszer\u0171en csak betoppan, mi pedig t\u00fal gyeng\u00e9k vagyunk ahhoz, hogy v\u00e9dekezni tudjunk ellene. Nem mondhatunk nemet olyanra, amit igaz\u00e1b\u00f3l nem is ismer\u00fcnk, viszont igent sem mondhatunk, mert ahhoz m\u00e1r t\u00fals\u00e1gosan is ismerj\u00fck. Patthelyzet. \u00d6rd\u00f6gi k\u00f6r. K\u00f6rhint\u00e1s asztalt\u00e1nc. Mar\u00f3 kacag\u00e1s. Nem szabadna t\u00f6k\u00e9letesnek k\u00e9pzeln\u00fcnk, nem szabadna v\u00e1rnunk arra, hogy \u00fajb\u00f3l az legyen, amik\u00e9nt megjelent az \u00e9let\u00fcnkben. Minden tal\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n ez van. Minden tal\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n k\u00e9rd\u0151jelek sorai t\u00e1madnak meg, mik\u00f6zben s\u00e9t\u00e1lok az utc\u00e1n \u00e9s amikor a vonaton n\u00e9zek ki az ablakon. Minden tal\u00e1lkoz\u00e1s ut\u00e1n \u00fcress\u00e9g marad bennem. A j\u00f3 \u00e9rz\u00e9st egyens\u00falyozza a megannyi k\u00e9rd\u0151jel, mintha elt\u00e9vedtem volna a vil\u00e1g\u0171rben, mintha \u00e9n lenn\u00e9k a r\u00f3ka a Kis hercegben \u00e9s nem tudn\u00e1m hogy jutok haza: lej\u00f6ttem keresni, \u00e9s k\u00f6zben magamat vesz\u00edtem el. Hallgatunk \u00e9s adunk, de mit kapunk cser\u00e9be? Egy picit sz\u00e1m\u00edt. Mindenki elfogadja azt, hogy adunk, de visszaadni elfelejtenek... mintha egy k\u00e1v\u00e9z\u00f3ban \u00fcln\u00e9nk, rendeln\u00e9nk, de fizetni m\u00e1r elfelejten\u00e9nk \u00e9s kis\u00e9t\u00e1lunk az ajt\u00f3n, majd m\u00e1snap \u00fajra bet\u00e9r\u00fcnk, \u00e9s ez nek\u00fcnk term\u00e9szetes.\n\nV\u00e1rtam a vonatot, \u00e9s elmerengtem. Hogy vajon mi\u00e9rt \u00edgy, \u00e9s mi\u00e9rt \u00fagy, \u00e9s am\u00fagy is mi\u00e9rt ilyen \u00f6ssze-vissza az eg\u00e9sz? Meg akkor ott este is. \u00dcltem \u00e9s besz\u00e9ltem, \u00e9s k\u00f6zben kattogott az agyam. Kell egy pillanat, amikor fel\u00e9bredsz, hogy ami volt az m\u00e9g mindig van, hogy azok az \u00e9rz\u00e9sek nem m\u00falnak el \u00e9s nem t\u0171nnek el, csup\u00e1n m\u00e1r \u00fajak el\u0151zt\u00e9k meg \u0151ket \u00e9s h\u00e1tt\u00e9rbe szorultak a r\u00e9giek. Mert h\u00e1tt\u00e9rbe szorultak annyira, hogy \u00f6sszekeveredt\u00fcnk. Kevered\u00fcnk, hogy magunkat l\u00e1ssuk. \u00d6sszezavarodunk \u00e9s h\u00fcly\u00e9n viselked\u00fcnk, mert nem tudjuk hogyan viselkedj\u00fcnk. Nevet\u00fcnk, mert nem \u00e9rtj\u00fck... vagy pont az\u00e9rt nevet\u00fcnk, mert mindent \u00e9rt\u00fcnk. \u00c9rezni az \u00e9rtelmet, \u00e9rteni az \u00e9rzelmet. Szit\u00e1l\u00f3 es\u0151. Dobperg\u00e9s. \u00c1lomfog\u00f3. Mad\u00e1rf\u00fctty az \u00e9jszak\u00e1ban. A s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g m\u00e1r \u00e1thidal\u00f3, m\u00e9gis a l\u00e1mp\u00e1k f\u00e9nyeit\u0151l, az aut\u00f3k reflektorait\u00f3l olyan, mintha reggel lenne. Tal\u00e1n az is van. Tal\u00e1n nincs is este, nincs reggel, csak \u00f3r\u00e1k \u00e9s percek vannak, \u00e9s mi k\u00e9pzel\u00fcnk bele sz\u00edneket vagy \u00e9ppen hogy fekete-feh\u00e9ret. Minden lej\u00e1tsz\u00f3dott el\u0151ttem. Mindegyik pillanat, mindegyik k\u00f6z\u00f6snek elmondhat\u00f3 pillanat, minden kacag\u00e1s, minden s\u00edr\u00e1s, minden besz\u00e9lget\u00e9s, minden zene, minden. Tudtam, hogy \u00e9lek, csup\u00e1n nem mertem elhinni. Agg\u00f3dunk egym\u00e1s\u00e9rt, agg\u00f3dunk magunk\u00e9rt, az \u00e9let\u00fcnk k\u00e9sz aggodalom, \u00e9s az a legk\u00fcl\u00f6nlegesebb, hogy az aggodalomnak oly mindegy, hogy az a szem\u00e9ly az \u00e9leted r\u00e9szese m\u00e9g vagy m\u00e1r csak egy m\u00fal\u00f3 puzzle darab a kirak\u00f3db\u00f3l. Ami m\u00e1r ott volt, ott is marad. Zen\u00e9k \u00e9s s\u00e9t\u00e1k mennek az \u00e9letem alatt. S\u00e9t\u00e1k, amik visszhangoznak a hangokt\u00f3l, amik kimondatlan mondatokat suttognak, amik \u00e1tfagyva \u00e9ppen er\u0151re kapnak, amik cs\u00edp\u0151s de boldog nevet\u00e9st\u0151l hangos, amik egym\u00e1sra tal\u00e1lnak, amik k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lnak, amik v\u00e1ltoztatnak, amik megmaradnak. S\u00e9t\u00e1k, amik n\u00e9lk\u00fcl tal\u00e1n most m\u00e9g ez a tea is m\u00e1s \u00edz\u0171 lenne. S\u00e9t\u00e1k. Macskak\u00f6ves s\u00e9t\u00e1k, girbegurba utc\u00e1k, v\u00e9gel\u00e1thatatlan k\u00e9rd\u0151jeles szakaszok. S\u00e9t\u00e1k \u00e9s zen\u00e9k.\n\nMeg\u00e9rkezt\u00fcnk. Jelnek vesz\u00fcnk valamit, azt\u00e1n m\u00e1snap j\u00f6n egy sokkal er\u0151teljesebb, de pont az el\u0151z\u0151nek az ellent\u00e9te. \u00c9s meg\u00e1llsz egy percre, ugyanott vagy, m\u00e9gis t\u00e1volabb.\nMeg\u00e9rkezt\u00fcnk.\n...csak kivel, mivel, \u00e9s hov\u00e1?","type":"rich"}