{"version":"1.0","provider_name":"Relax with wine","provider_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu","author_name":"Maja B. Wargee","author_url":"https:\/\/coffeeblues.cafeblog.hu\/author\/csipogohotmail-com\/","title":"Elengedni a m\u00faltat? (1)","html":"\"263671753153234784_fAxVyoeV_c\"<\/a>\n\nA m\u00falt elenged\u00e9se.<\/strong> Ez volt az a t\u00e9ma, amit kaptam, \u00e9s most megpr\u00f3b\u00e1lok ebben a t\u00e9m\u00e1ban \u00edrni... Ebben \u00edrok nap, mint nap, de m\u00e9g sem olyan k\u00f6zvetlen\u00fcl, ahogyan k\u00e9ne. M\u00e9gsem olyan m\u00e9lyre hatoltan, mint k\u00e9ne. Pedig meg\u00e9rdemeln\u00e9? Meg k\u00e9ne \u00e9rdemelnie, igaz? Az \u00f6sszes embert v\u00e9gig k\u00eds\u00e9ri az \u00e9let\u00e9ben, \u00e9s vannak akik \u00f6sszeroppannak a s\u00falya alatt, vannak akik csak legyintenek, \u00e9s vannak azok akik tal\u00e1n fel sem fogj\u00e1k mit is jelent ez. Melyik a rosszabb? Nem t\u00f6r\u0151dni vele, vagy t\u00fals\u00e1gosan t\u00f6r\u0151dni?\n

'Van az eml\u00e9k (...). Valaki itt hagyta \u0151ket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok eml\u00e9ket. Sokszor felid\u00e9zhetetlen, m\u00e1r csak foszl\u00e1nyokban, \u00e9rz\u00e9sekben, f\u00e9lelmekben, f\u00e1jdalmakban, apr\u00f3 \u00f6r\u00f6m\u00f6kben, pillanatokban \u00e9l\u0151 eml\u00e9ket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9pben, tele\u00edrt f\u00fczetekben, n\u00e9h\u00e1ny h\u00e1trahagyott ecsetben, ecsetvon\u00e1sban. \u00c9s benned. Mert nem csak eml\u00e9ket hagyott. Ann\u00e1l sokkal t\u00f6bbet. A val\u00f3s\u00e1got. Az \u00e9letet. Az eml\u00e9ket, amely tov\u00e1bb \u00e9l. Nem szavakban, nem gondolatokban, nem tettekben, \u00e9s nem t\u00e1rgyakban. Hanem mag\u00e1ban az \u00e9letben. Egy m\u00e1sik \u00e9letben. Ami az \u00f6v\u00e9 is. \u00cdgy v\u00e1lik az eml\u00e9k jelenn\u00e9, j\u00f6v\u0151v\u00e9. Lehet enn\u00e9l t\u00f6bbet hagyni?' \/Csit\u00e1ry-Hock Tam\u00e1s\/<\/em><\/p>\nMind a kett\u0151t megtapasztaljuk, ak\u00e1r akarjuk, ak\u00e1r nem, hiszen mindegyik t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s\u00fcnk m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s. Van, ami f\u00e1jdalmas, \u00e9s van ami b\u00e9k\u00e9vel hagy el minket. Nincsenek j\u00f3 tippek \u00e9s \u00f6tletek r\u00e1, egyszer\u0171en csak meg kell \u00e9lni. \u00c9n szem\u00e9ly szerint mindig is azt hittem, hogy j\u00f3l fogadom a v\u00e1ltoz\u00e1sokat, hogy m\u00e1r annyi mindent megmutatott nekem az \u00e9let, hogy m\u00e1r semmi sem tud meglepni: el\u00e9g nagy \u00f6nz\u0151s\u00e9g, \u00e9s t\u00fals\u00e1gosan nagy \u00f6nbizalom ez, igaz? Kaptam is pofont rendesen. Amikor azt hisz\u00fck, hogy enn\u00e9l t\u00f6bbet m\u00e1r \u00fagy sem tudnak nek\u00fcnk mutatni, akkor el\u0151bb-ut\u00f3bb bek\u00f6vetkezik, mi pedig n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1bra ereszkedve v\u00e1rjuk a hal\u00e1los \u00edt\u00e9letet. A mai napig nem \u00e9rtem, mi t\u00f6rt\u00e9nt... m\u00e1rmint, hogy hogyan zuhantam \u00f6ssze egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra, ami persze csak k\u00e9pletes, mert t\u00f6bb id\u0151 kellett hozz\u00e1, de m\u00e9gis mi okozta els\u0151sorban? Tal\u00e1n elf\u00e1radtam. Belef\u00e1radtam lelkileg, \u00e9s nem t\u00f6r\u0151dtem vele, csak folytattam mindent ugyan\u00fagy, ahogy addig is tettem. Eleget pihentek? Eleget hallgatok saj\u00e1t magatokra? \u00c9n nem tettem. Nem vettem \u00e9szre a jeleket, amiket a bels\u0151m k\u00fcld\u00f6tt: a fokozatosan egyre rosszabb \u00e9s v\u00e1ltoz\u00f3bb hangulatingadoz\u00e1sokat, a random s\u00edr\u00e1sokat, \u00e9s a mindenben megl\u00e1t\u00f3 pesszimizmust. Tal\u00e1n nem akartam \u00e9szrevenni. Tal\u00e1n tudat alatt pontosan tudtam, hogy lass\u00edtanom k\u00e9ne, de nem volt b\u00e1tors\u00e1gom hozz\u00e1, mert akkor tudtam, hogy \u00f6sszeomlok: arra m\u00e1r nem gondoltam, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb \u00fagyis be fog k\u00f6vetkezni, ink\u00e1bb csak menek\u00fcltem, az jobb megold\u00e1snak t\u0171nt. Nevettem \u00e9s s\u00edrtam, egy kis id\u0151 eltelt\u00e9vel egyszerre is nagyon ment. \u00c1larcokat vettem fel. Emberek j\u00f6ttek az \u00e9letembe, hihetetlen nagy temp\u00f3ban, \u00e9s mindegyik\u00fck m\u00e1s szeletet mutatott meg a vil\u00e1gb\u00f3l, mindegyik\u00fck m\u00e1sra tan\u00edtott. Ut\u00f3lag j\u00f6ttem r\u00e1 a tan\u00edt\u00e1sra, \u00e9s arra hogy mindenki, kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl mindenki, okkal ker\u00fcl pont akkor az \u00e9let\u00fcnkbe amikor: ez volt az els\u0151 tan\u00edt\u00e1si c\u00e9lja az \u00f6sszeoml\u00e1somnak, hogy erre r\u00e1j\u00f6jjek \u00e9s el is fogadjam t\u00e9nyk\u00e9nt. \u00dagy t\u0171nt, k\u00f6r\u00fcl tudom v\u00e1lasztani a rosszat a j\u00f3t\u00f3l, \u00e9s kontroll\u00e1lni tudom ami bennem zajlik \u00e9ppen, b\u00e1r nem tudtam, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n mi az ami folyik.\n\nMindenki ezt hiszi, igaz? Hogy k\u00e9pesek vagyunk \u00e9lni, b\u00edzni, szeretni \u00fagy, hogy igaz\u00e1b\u00f3l saj\u00e1t magunkat sem ismerj\u00fck.<\/em>\n\nValahogy \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nt. Meg kellett tanulnom \u00fajb\u00f3l j\u00e1rni, besz\u00e9lni, l\u00e9legezni, nevetni, \u00e9rezni. Amikor egyszer csak els\u00f6t\u00e9t\u00fcl veled a vil\u00e1g, fokozatosan \u00e9rzed magad az \u00fcress\u00e9g \u00e9rz\u00e9s\u00e9t, de m\u00e9g mindig nem r\u00e9m\u00fclsz meg. Vagy legal\u00e1bbis nem att\u00f3l, amit\u0151l k\u00e9ne. Emberek mennek ki az \u00e9letedb\u0151l, te pedig vagdalkozol. Menek\u00fclsz az eml\u00e9kek, a szavak, a tettek, a jelen el\u0151l, de a m\u00falt el\u0151l is, \u00e9s \u00edgy csak ott tal\u00e1lod magad az \u00fcres, fekete lyuk k\u00f6zep\u00e9n. L\u00e9psz? Minek, gondolod, \u00e9s tal\u00e1n igazad is van. Sehol egy optimista cs\u00edra, csak azon kattogsz, az hi\u00e1nyzik, ami volt. De nem teszel \u00e9rte semmit, mert azt gondolod, hogy felesleges. Tagadsz, ord\u00edtasz, \u00e9s els\u00fcllyedsz.\n\nMindenkinek lesz egy t\u00f6rt\u00e9net az \u00e9let\u00e9ben, ami a legmarand\u00f3bb \u00e9lm\u00e9nye lesz, \u00e9s rettent\u0151en fog f\u00e1jni a v\u00e9g\u00e9n. Mindenki van egy ilyene, vagy lesz. \u00c9s hogy mi\u00e9rt? Mert ez tan\u00edtja meg, hogyan kell elengedni.<\/em>\n\nK\u00e9t \u00e9v kem\u00e9ny id\u0151szak, de lehet picit t\u00f6bb is. Hirtelen kezd\u0151d\u00f6tt, \u00e9s ugyanolyan gyorsan \u00e9rt v\u00e9get: m\u00e9gis a sz\u00edved, \u00e9s a lelked halt bele. \u00c9l\u0151halott, zombikever\u00e9k, b\u00e1b\u00fa. Mind voltam egyszerre, \u00e9s m\u00e9gsem voltam semmi se. Sz\u00e9gyelltem, \u00e9s \u00e1larcot h\u00faztam. Menek\u00fcltem, \u00e9s \u00e1larcot h\u00faztam. Azt hittem, term\u00e9szetes az \u00e1larc, azt hiszem senki sem veszi \u00e9szre, ahogy \u00f6sszemorzsolom saj\u00e1t magamat apr\u00f3cska homokk\u00e1. Tal\u00e1n senki sem vette volna \u00e9szre, ha nem l\u00e1zadok fel. M\u00e1sok ellen, de igaz\u00e1b\u00f3l saj\u00e1t magam ellen. Harcoltam, menek\u00fcltem, futottam, \u00fcv\u00f6lt\u00f6ttem, szidtam, hangosan \u00e9nekeltem, \u00e9s legv\u00e9g\u00fcl menek\u00fcltem. F\u00e1jt, hogy nem tudom visszahozni, hogy nem tudok szemben\u00e9zni vele, \u00e9s az is f\u00e1jt, hogy mennyire szerencs\u00e9tlen\u00fcl \u00e1llok az \u00e1larcban, de az isten\u00e9rt sem venn\u00e9m le. Egyet el\u0151re, kett\u0151t h\u00e1tra.\nAzt\u00e1n levettem. \u00d3ri\u00e1sk\u00edgy\u00f3n cs\u00fasztam le a pokol bugyr\u00e1ba, pedig ut\u00e1lom a k\u00edgy\u00f3kat. Beleuntam a szerepekbe, a nevet\u00e9sekbe, a megj\u00e1tszott pozit\u00edv szavakba. T\u00fal rosszkor, de akkor m\u00e1r annyira sem tudtam ki vagyok, mint el\u0151tte. Elvesztettem a fonalat \u00f6nmagammal. \u00c9s paccs, els\u0151 pofon. Ut\u00e1na m\u00e1r sorra j\u00f6ttek. Amikor els\u0151t megkapod, ut\u00e1na minden begyorsul, elhiheted, mindennel \u00edgy van. Lement\u00e9l, meghalt\u00e1l, \u00fcress\u00e9g. Csak azt l\u00e1ttad, hogy semmit sem l\u00e1tsz. Minden szembej\u00f6tt, mindent elvett\u00e9l \u00e9s megkapt\u00e1l, de semmit sem \u00e9rezt\u00e9l k\u00f6zben s\u0151t, amikor ki\u00fcr\u00fclt akkor csak m\u00e9g rosszabb lett, \u00edgy m\u00e9g t\u00f6bbel \u00f6nt\u00f6tt\u00e9l magadba. K\u00f6rforg\u00e1s.\n\nAz \u00e9let egy mar\u00e9k k\u00f6rforg\u00e1s, \u00fajb\u00f3l \u00e9s \u00fajb\u00f3l t\u00e1mad. A hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sod a kulcs hozz\u00e1, \u00e9s a hited. Elhiszed, hogy magadban \u00f6nmagad vagy, vagy sem?<\/em>\n\n\u00c9s a v\u00e9g\u00e9n, lerombolod az eg\u00e9sz addig fel\u00e9p\u00edtett \u00e9letedet csak az\u00e9rt, hogy a v\u00e9g\u00e9n majd \u00fajra\u00e9p\u00edtkezz. De ezt m\u00e9g nem tudod. Az utols\u00f3, konkr\u00e9tan az utols\u00f3 pillanatban j\u00f6n valaki, \u00e9s kiment. Hit. \u00c9s olyan \u00e1llapotban vagy, hogy elhiszed, \u00e9s hinni kezdesz. Tudod, nagyon fura az eg\u00e9sz, \u00f6r\u00f6medben s\u00edrsz, \u00e9s csod\u00e1lkozol, hogy ez hogyan t\u00f6rt\u00e9nhetett meg, de tudod, hogy valami m\u00e1s lesz, hogy felfel\u00e9 fordulsz. Seg\u00edtett, \u00e9s meglep\u0151dsz, \u00e9s elmes\u00e9led, \u00e9s k\u00f6nnyezel. Annyira k\u00fcl\u00f6nleges. Hit. Kabbala. Valami m\u00e1s. Onnant\u00f3l kezdve lesz er\u0151d, \u00e9s egyre jobban \u00e9s jobban. \u00d6sszerakod magadban, tanulsz, elemzel, meg\u00e1llsz a menek\u00fcl\u00e9ssel \u00e9s szemben\u00e9zel vele. Mert szembe kell vele n\u00e9zned, b\u00e1rmit is tartogat a sz\u00e1modra. \u00dajratanulsz j\u00e1rni, besz\u00e9lni, \u00e9rezni... meg\u00e9ri? Minden bizonnyal. \u00daj padl\u00f3, \u00faj falak, m\u00e9gis valahogy ugyanaz a szem\u00e9ly, csak m\u00e1s fontosabb m\u00e1r.\n\n\u00d6nmagadat megismerni csak akkor tudod, amikor \u00e1tm\u00e9sz egy szakaszon, amikor meg\u00e9rzed a hi\u00e1ny\u00e1t. Onnan tudod, hogy hi\u00e1nyzik valami, amikor hajsz\u00e1l h\u00edj\u00e1n elvesz\u00edted s\u0151t, tal\u00e1n egy kicsit el is vesz\u00edted.<\/em>\n\nAz \u00e9let k\u00fczd\u00e9s. A m\u00falt pedig iszonyat f\u00e1jdalommal j\u00e1r, amikor el kell engedned, \u00e9s azt a r\u00e9szt kell elengedned, amin nem tudsz \u00f6t percen bel\u00fcl t\u00fall\u00e9pni. F\u00e1zisok vannak, igen. Meg kell \u00e9lned a legs\u00f6t\u00e9tebb pokolt, majd egyed\u00fcl kim\u00e1sznod bel\u0151le: onnan fogod tudni, hogy b\u00e1rmi is t\u00f6rt\u00e9nik, sosem leszel egyed\u00fcl. Veled t\u00f6rt\u00e9nik meg, te m\u00e9sz \u00e1t rajta, m\u00e9gis ott van a f\u00e9ny benned, csup\u00e1n engedned kell, hogy \u00e1tj\u00e1rjon. \u00c9s \u00e1tj\u00e1r, mert szeret. \u00c9s te is szeretsz mindenkit. Ezt sosem szabad elfelejtened.\n\nA m\u00faltat el lehet engedni haraggal is, \u00e9s tal\u00e1n \u00fagy is kell az elej\u00e9n. De azt\u00e1n szeresd meg, rakd \u00f6ssze a puzzledarabokat, k\u00e1v\u00e9val \u00fclj le \u00e9s hallgasd meg. Ne fordulj el el\u0151le, mert akkor a h\u00e1tad m\u00f6g\u00e9 lopakodik, \u00e9s a f\u00fcledbe kiab\u00e1lja, hogy F\u00c9LSZ. \u00c9s f\u00e9lni fogsz. Szedd \u00f6ssze a b\u00e1tors\u00e1godat, l\u00e9pj ki a komfortz\u00f3n\u00e1db\u00f3l, pip\u00e1ld ki a f\u00e9lelmeid, \u00e9s menj el\u0151re. Meg tudod tenni, mert b\u00e1tor vagy.\n\nAz eml\u00e9kek adj\u00e1k a darabokat: \u00e9rt\u00fcnk vannak, nem ellen\u00fcnk.<\/em>","type":"rich"}