Csak hogy tudd, felmásztam mind a kétszázhuszonhat lépcsőfokon, na jó igazából nem számoltam meg, mert az egyik kezemmel a gurulós bőröndöt húztam, a másikkal pedig igyekeztem a telefon-kulcs-ásványvizes palack édes hármasát olyan szögben tartani egymás mellett, hogy egyik se essen le a földre, de öt emelet volt, lift nélkül. Mert miért is lenne lift, ugye,… Tovább »

Néha csak elég, ha olvasol egy inspiráló ember szavait, aki talán sosem tudja majd meg, igazából mennyire is nagy hatással van rád, s az olvasás után elég, ha berakod az egyik új Lana Del Rey számot, ami tegnap még annyira idegen volt a számodra, most meg hirtelen, minden szavát magadon érzed. Néha csak elég, ha… Tovább »

Avagy mi történik akkor, amikor már vége, mégis benne maradsz – tényleg jobb a lassú szenvedés, mint a magadra maradás? Van az a lány, aki előre enged az ajtóban, és aki lesütött szemmel járja az utcákat, várja a tömegközlekedési járatokat, s közben arra gondol, hogy milyen más lenne mindez, valakinek az oldalán. Elméleti lány ő,… Tovább »

‘Most már zárd le az utakat, amik nem működnek. Itt az ideje. Vegyél búcsút, csukd be a kaput, dobd el a kulcsot, és adj hálát érte, de ne hagyd, hogy a szíved ott éljen, ahol neked rossz, ahol fáj, ahol egyedül vagy, ahol nem vagy boldog, mert abba idővel belehalsz. Vállald fel, hogy nem vagy… Tovább »