.Előrehajolok, hogy ne vegyél észre, pedig legbelül saját magammal küzdök. Miattad. Miattatok. Mindenki mást sokkal hamarabb közelebb engedtek magatokhoz, mint engem. Mindenki mást sokkal közelebb engedem már magamhoz, mint titeket. Nem tudom melyikünk volt az egér, és melyikünk a macska, de annyi biztos, hogy sosem kaptuk el egymást. Az emlékek? A minden. A jelenetek a… Tovább »

.Volt idő, amikor mindent tőlem vártál el, most pedig durcásan hátat fordítasz, mint egy kisgyerek. A minden hirtelen semmi lett, mert nem úgy reagáltam egy ócskán nevetséges tettedre, ahogy te szeretted volna? Nem vagy egy kicsit önző, mondd? Volt idő, amikor kiöntötted a lelkedet, hogy magadért segítsek, hogy magunkért legyünk olyanok kik voltunk, most pedig… Tovább »

.Többé már nem félek.’ Talán ezt a mondatot kéne kimondanunk újra és újra, hogy egyszer csak megvalósuljon. Talán magunkba kéne nézni teljes erővel azért, hogy el is higgyük, amit szívünk mélyén szeretnénk. Talán csak attól félünk, amit nem ismerünk. Talán mindenkitől függünk, aki egyszer szeretett minket és ki is mutatta felénk. Ugye mennyivel nevetségesebb talánokat… Tovább »

6. Szavakat dobálunk a semmibe bele, Még ha értenénk de nem értjük Nem értjük a semmit, nem értjük a mindent, a közömböst várjuk, mert tisztán látni felesleges. _ 10. Kiköpött szavak, Ferdén hordott kalapok, Bárgyú mosolyok, Színes sálak. ‘Emlékszel a tévedéseinkre?’ Minek, miért, most, kérdezném, de inkább csak fejet lehajtva megyek előre. Ha nem állok… Tovább »

5. Kidobott aprók, Szerteszét hordott melltartók, Levetett gondolatok, Felvett szokások. Írással teleszőtt falak, Koszos mondatok, Kilehelt betűk. Túl állandó a hétköznapiság, Túl hétköznapi a művészkedés. Mi is ez? Beveszed, kiveszed, lenyeled, kiköpöd, beordítod. Ki is ez? Valaki, valami, eltalál, feltalál, betalál, megtalál, letalál, ők. Elmondod? Kimondod, kiírod, leírod, beírod, kigondolod. Pont. Szünet.... Tovább »

.Felvettem az egészet egy kazettára. Az egyik oldala ‘F’, a másik ‘Y’. Pillanatok, amik sosem múlnak el igazán, és pillanatok, amik rögvest a megjelenésük után már el is felejtődnek. Pillanatok, amiket hozzád, hozzám, hozzájuk, vagy épp senkihez, és így mindenkihez egyszerre köthetőek. Pillanatok, amikről nem tudunk, és pillanatok, amikről mindenki tud. Pillanatok az FY bolygón’,… Tovább »

  .Tudod, én annyiszor megfogadtam, hogy most másképp lesz. Hogy most te fogsz lépni, és nem én. Hogy majd együtt nézzük a csillagos eget hajnalban a fűben fekve, vagy egy tetőn piknikezve Barcelonában vagy Párizsban a Louvre kertjében. Annyiszor megfogadtam, hogy most másképp lesz, hogy most majd nem mondok semmit, hogy nem mondunk semmit, csak… Tovább »

.Most elindulok egy olyan úton, ami lehet nem is annyira téves, mint amilyennek látszik. Ami lehet nem is annyira közönségesen egyszerű, mint aminek első tapintásra tűnik. Ami lehet, hogy nem is olyan magányos, de nem is önfeledt, de nem is hírhedt. Ami lehet, hogy így vagy úgy, de többet jelent majd mindennél, amit eddig tapasztaltam…. Tovább »

.Szakadt nadrág, cipő a kézben, fehér ujjatlan felső ami alól kilátszik a melltartó, telefon a nadrág zsebében ami két másodpercenként pityeg, hajnali négy óra és a helyszín a keleti pályaudvar egyik padja. Lassan fél órája itt szobrozom, még egy óra van hátra a vonatomig, még egy óráig hallgathatom a pittyegést, a körülöttem lévő csendet, a… Tovább »