.Írtál, és összeszorult a szívem. Elolvastam, és meglepődtem. Emlékszem, hogy még mosolyogtam is, aztán mégis ennyi lett. Nem éreztem késztetést, hogy leírjam neked a fejemben lévő gondolataimat, hogy érdeklődjek hogy létedről, egyszerűen csak írtál, írtam rá, de semmi olyat, amitől világot fogunk megváltani. Régen minden beszélgetésünk közben és után úgy éreztem, hogy most több lettem… Tovább »

.Este érkeztem meg, szatyrokkal, hála a leértékeléseknek és a kérdőjeles kapcsolatunknak, s te már rég otthon csücsültél. Beléptem az ajtón, a kanapéról felugrottál, átöleltél, éreztem csókod hevességét, a szatyrok súlyát ahogy egyszer csak eltűnnek a kezeimből. Régen volt már, hogy segítettél volna, ugye tudod, ugye nem meglepő, hogy meglep? Hajnalig beszélgettünk. Mindenről, s igazából semmiről… Tovább »

.Felkeltem, dalra fakadtam, kávét készítettem, felöltöztem, és elindultam. Egy saját magammal foglalkozó napot tervezek mára, és persze, hogy ilyenkor találsz meg. Még tartom a döntésemet, amit a piros ingben hoztam  tegnap reggel kócosan és mérgesen, még tartom. Felajánlottad, hogy elviszel kocsival a bevásárlóközpontba, hiszen mégis csak egyszerűbb és gyorsabb, de csak rád nevettem, kiléptem a… Tovább »

.Tudod, már nem kellesz, ahogyan ők sem kellenek. Egy időben mindig azt hittem, hogyha nem kapok vissza semmit, egy-két magától létrejött ‘hogy vagy?’ kérdést, egy spontán ölelést vagy egy hirtelen megszervezett találkát, akkor tényleg én vagyok a szemét. Elhittem a nem érsz rá kifogásokat, s bár kicsit rosszul esett, amikor pár órával később már együtt… Tovább »

.Talán csak hagynom kellett volna mindent a francba. Beletenni egy szemetesbe, elvinni a legközelebbi hulladékgyűjtőbe, beledobni, s tovább állni, mint amikor csak egy hasznavehetetlen szemetet dobok ki. Nem így történt, tudod mi történt helyette? Semmi. Szenvedtem tovább, mint egy őrült mazochista, aki nem kapja meg a napi adagját, amit nem is ő akart, hanem kapott,… Tovább »

.Én soha nem szerettem volna neked csalódást okozni. Már előre remegtem attól, hogy rosszat teszek, amikor még csak elindultam otthonról. Féltem, hogy megbántalak. Én soha nem szerettem volna csalódást okozni, hogy csalódj bennem, hogy azt hidd, én is olyan vagyok, mint a többiek. Éreztetni akartam, hogy különleges vagyok, hogy nélkülem sivár lenne az élet, s… Tovább »