Felvesszuk a hatizsakot, amikor tul sok minden talal meg minket egyszerre. Hatralni kezdunk es vissza-visszalepunk. Az eleinti lelkesedes egy szo, egy pillanat, egy rosszul leirt mondat hatasara megvaltozhat, es mi azonnyomban visszafordulunk. Eszunkbe jut az a rengeteg elmeny, amiket ateltunk es azok is eszunkbe jutnak akikkel ateltuk mindazt, s egyszeruen befordulunk. Felunk ujbol atelni, ujbol kozel engedni olyanokat, akik egykor a sajat utunk menten vagy kozte vagy mellette setaltak.
Miert van ez?
Miert zarkozunk be mar egyetlen felreertheto szo, mozdulat hatasara?
Aztan kinyilunk – idovel.
Letisztulunk, helyrerakunk mindent, es masokkal is rendben leszunk. A kezdeti lelkesedes megmarad a vegeig is. Csak eloszor nem szabad hatizsakot felvennunk es gyorsan menekulni minden rossztol, hanem szembe kell nezni vele. Leulni es atbeszelni. Minel jobban faj, annal jobban kuzdesz. Minel jobban kuzdesz, annal jobban tisztulsz. Minel jobban tisztulsz, annal jobban valtozol. Minel jobban valtozol, annal jobban talalod meg a felhotlen boldog onmagadat.
Annyi mindent szeretnenk megelni; emlekeket, eletet, embereket, helyzeteket.
Annyi mindenert gorcsbe szorulhat a gyomrunk.
Annyi mindenkit szeretunk,
s annyi mindenkirol gondoljuk azt hogyha egy kicsit maskepp csinalna amit csinal akkor meg boldog is lehetne.
Igen, az emberek onzoek. En is, te is, mindenki. De en multhet hetfon ketszaz forintot adtam egy sracnak, aki penzt gyujtott…ott a margitszigeten. Tudjatok, mint valami greenpeacesek, csak masfajtara gyujtenek.
Hihetetlen jo erzes, egy univerzum nyilik ki. Miert ne lehetne kicsivel is adakozni?
Semmi elol ne menekulj, inkabb allj ki es segits. De eloszor razd gatyaba magadat, mert csak utana leszel kepes adni is masoknak! Minden kezdet nehez…epp ezert ne alljunk meg, csakazertis tovabb tudunk menni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: