Heti visszanézőjelző.

https://www.youtube.com/watch?v=2SXTca22RKM

A bikák időszaka következik a kabbala szerint. Elég bátrak legyünk ahhoz, amit el szeretnénk érni.

A napokban sem állt meg semmi, hanem inkább ment és ment előre. Kávéház, iskola, írás – mind, mind egy olyan megfelelési-kényszerbe csomagolt helyzet, ahol rajtad áll, hogy fent maradsz vagy éppen elbuksz. És ugye szántszándékkal senki sem szeret elbukni, így még akkor is harcol a fent maradásért, ha az élete függ tőle… Pedig talán ez a baj. Hihetetlenül elfáradtam kicsit lelkileg a napokban, úgyhogy amikor a hét elején feltette az i-re a pontot az egyik sikertelen elintézés, akkor bizony eltörött a mécses… de a kávéház seperc alatt megnyugtatott, s ismét valami olyan békesség és egyensúly szállt meg, hogy hú meg há. Megnyugtatott a környezet. Nem azt mondom, hogy elmúlt a fáradtság érzése, mert nem múlt el, de ott akkor könnyek formájában kellett kijönnie, idegesnek kellett lennem, hogy kicsit kiadjam magamból és ne a legvégén amikor már millió pont gyűjt össze, romboljak le mindent. Hagyni kell, amikor jön; mert ha csak azért is visszatartod, ha csak azért is menekülsz ezeket kimutatni, akkor a végén a felmosórongynál is ramatyabbul fogsz kinézni és összezúzol mindent amid van. Ha kiadod magadból, akkor kicsit már az is felold téged és megkönnyebbülsz.

A lélek néha elfárad, igaz? Neki is pihenni kell, nem hajszolhatod túl csak azért, mert te nem érzed, hogy sok, és élvezed azt amik történnek. Nem lehetsz ennyire felelőtlen és önző. Mint a test, úgy a lélek is jelezz, és neked igenis kötelességed lassítani egy kicsit, figyelni rá. Volt időszak, amikor istentelenül le sem vettem a jeleit, és túl is hajszoltam. Ő pedig megmutatta az erejét egy idő után, én pedig földre rogytam először a hatalmától, a meglepettségtől, aztán most itt vagyok, de egy életre megtanultam, hogy nem szórakozhatok vele, nem szórakozhatok saját magammal.

A heti erőim.
Igaz megbüntettek, de aztán este a munkából hazafelé jövet pénzt találtam a földön.
Egy kicsit az önbizalmam megremegett, de akkor jöttek a dicséretek és eredmény, hogy jó az, amit csinálok és ne adjam fel a hitemet magammal szemben.
Amikor a félelmed átléped, utána pedig a gyomrodban levő görcstől és ennek köszönhetően idegességedben elkezdesz nevetni, jelet kérsz, s rá öt perc múlva meg is kapod, szóval ez kétségkívül megerősít a hitben.
Amikor elfelejted magadat és önfeledt tudsz lenni, mindig rájössz, hogy mennyire sokkal jobb vagy így. S ez nagy adag boldogsághormon, még esőben is, még 22fokban is.
Vannak emberek, akiknek úgy segítenél, mert látod külső szemmel, hogy annyira más irányba mennek el, mint amit érdemelnének… de amikor az egyik ilyen ott áll és átöleled, s utána egész nap csak mosolyogsz, nincs is ennél lélekerősítőbb érzés. Nincs is ennél erősebb szeretet-küldős gondolatos érzés a másik felé.
Amikor a legfáradtabban érzed belülről, de ott teremnek melletted olyanok, új emberek akár, akikkel rendkívül feldobjátok a perceket. Beszélgetés, nevetés, és így egy kicsit mindent elfelejtesz.

A heti lépcsőfokom.
Legyőztem egy félelmemet, ami kísértett néhanapján. Átléptem a küszöbét, nem rántottam vissza a zsinórt, akármennyire is remegtem belül. Sikerült. És rendkívül bátorrá tett, miután azt is megkaptam jelként, hogy tényleg jól értelmeztem és ezt kellett tennem… felszabadult lettem. : )
Napi testedzés.
Nyitott világ, nyitott te magad = több segítség és mosolyadás másoknak.
Néha ne csak az eszedre hallgass, hanem a szívedre is. (persze nehéz, de megéri).

A heti kedvenc szavammá nőtte ki magát.
Mindig.

A heti zenéim.
Ma reggel rátaláltam LanaDelRey 2012es koncertjére, és meglehetősen pozitívan csalódtam benne. Miért pont most? Majd kiderül, amikor ki kell.
Alex Clare – Damn your eyes
Monophona – Shades of grey
punnany massif & takács eszter – elfogyni az ölelésben

A heti összegzős feladat Nektek.
Írjatok ti is egy ilyet. Nézzetek vissza, gondoljatok vissza, hogy hogyan telt az egész hetetek, és írjátok le. A jókra figyeljetek, a vidám pillanatokra, amikor éreztétek magatokban az erőt.