Neha csupan azon van a hangsuly,hogy mekkora is a mi szeretetunk. Tuzon-vizen atkelnenk miatta, vagy siman hagynank el setalni?
A valasztol fugg a kapcsolat jovobeli sorsa. Amit mi tennenk, ahogy mi erzunk belul, azt kapjuk vissza a masik szemelytol. Mindig elfelejtjuk,kozben pedig nem engedjuk,hogy mas elfelejtse. Lehet, hogy most erzel valamit, de egeszen biztos vagyok benne,hogy a masiktol sokkal tobbet varsz el, mint ami benned van. Miert? Mi okod lenne ra? Miert erdemelnel tobbet annal, amit a masiktol varnal el? Talan annyira jo vagy mar, hogy megmondhatod a masiknak mit erezhet az iranyodba? Felejtsd el. Eloszor te adj, es utana kerj. Lehet panaszkodni, lehet abrandozni, lehet duzzogni, de hidd el, hogy nem er semmit. Nem a te akaratod ervenyesul,de ha ne adj isten a tied az utolso szo mert kiharcolod kokemenyen, akkor sem biztos hogy minden boldogsag es szivarvany lesz. De tudod mit? Igen is kellenek a pofonok, a csalodasok, mert ezek alkotnak teged egy egessze! Hisztizhetsz es kikerheted magadnak, de a vegen ugyis rajossz, hogy szukseged volt a rengeteg negativra, amit kaptal vagy eppen azt hitted, hogy kaptal. Az elejen belefutsz ebbe, aztan idorol-idore megtanulod kezelni sajat magadat. Onnan fogod tudni, hogy az emberek eloszor idegesitenek es soknak tunnek, aztan mar mosolyogsz rajuk es kedvesnek tartod oket. Mi lesz a kulonbseg? A hozzaallasod. Ez nem megprobalas kerdese, hanem egy hosszantarto es eros folyamate: barmi is tortenik, barmennyit is sirsz vagy duzzogsz, akkor sem szabad leterned az utrol. Kibirni. Az elet, de leginkabb onmagaddal valo megbaratkozas egy hosszu, hihetetlen nehez, kitartast szuksegelteto idoszak, aminek sosincs vege. Epp ezert elsz.
Tehat mi a feladat? Magaddal legyel tisztaban, es csak utana jojjenek masok. Mert a nagyon sokat ismetelt mondat igaz: amig magaddal nem vagy harmoniaban, senkivel sem fogsz.
Vesd le az egot, hogy ragyoghass.’
nem haragszom sőt, nagyon szépen megköszönöm, hogy igaz gondolatoknak tartod őket és tetszik. : )
Igaz gondolatok. Teljesen igaz…..El kell egyszer jutni egy pontra, hogy az ember ezt megértse. Ha nem haragszol ezt masolom a blogomba, persze linkelek, hogy a Tied. Nagyszeru iras!!!
de van amikor azért nem adunk többet a másiknak, mint amit elvárunk… mert félünk, hogy nem kapjuk meg azt a szeretetet és törődést, amit mi adhatnánk. és az néha elég elkeserítő tud lenni, mikor tudod, hogy a másiknak nem jelentesz annyit, mint amennyit ő neked.
és ezért jobb előbb tisztában lenni a másik érzéseivel, nem? és ennek megfelelően engedni a saját érzéseidnek irányába. ez olyan biztonságos stratégia. de ennek is van buktatója: ha például pont egy ilyen emberrel hoz össze a sors, aki ugyanezt a módszert követi, akkor sosem tudtok egymásnak megnyílni, mert azt adjátok, amit a másiktól kaptok. illetve, van, hogy az ember későn veszi észre, hogy mennyire szerették… akkor, mikor az a valaki már rég elengedett, pont a tartózkodás meg óvatosság miatt.
– oké, ez egy kicsit össze-vissza lett szerintem, de legalább leírtam, amit gondoltam ezzel kapcsolatban, yey. 😀